MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1972

1972-12-22 391. öe. - 1972_VB 391/18

- 7 tagozata, amelyen 5 év alatt 300 egyetemi oktató szerzett, illetve jelenleg szerez maqasfoku világnézeti képzettséget. 5 év alatt megkétszereződött a tudományok doktorainak száma /37/, 6 %-kal nőtt a kandidátusok aránya. Oktatóink részére megszerveztük a számitógópprogramozói tanfolyamot, amelyet néhány éven belül valamennyi, a gépet használni kivánó és használatát tanitó oktatónk elvégez. Az átlagosan nem kellő szintű nyelvtudás pótlására az ELTE segítségével kihelyezett nyelvtagozatot inditottunk. 2. Az oktatók világnézeti, politikai fejlődése megmutatkozik a párt alapvető célkitűzéseivel való egyértelmű azonosulásában, a jelentős párthatározatok /pl. tudománypolitikai, oktatáspolitikai, ifjúságpolitikai határozatok/ előkészítésében és helyi felbontásában tapasztalt aktiv közreműködésben, a nevelőmunkában /osztályfőnöki munka, kollégiumi foglalkozás, a hallgatók tanszéki életbe történő bekapcsolása stb./ való fokozódó részvételben, továbbá abban is, hogy 5 év alatt 6 %-kal nőtt a párttag oktatók aránya. Ilyen tendenciák mellett különösen kirivó, hogy változatlanul nem kielégitő a világnézeti ismeretek szakmai oktató munkában történő alkalmazása, nem fejlődött kellően a katedrán történő nyilt politikai állásfoglalás. Ezek a megállapítások a kommunista oktatók jó részére is érvényesek. A pártszervezetnek, a kommunista állami vezetőknek még sokat kell tenniök, hogy a világnézeti képzettséq általában érvényesüljön az oktatásban; az aktiv politikai megnyilvánulások ugyanolyan jellemzőek legyenek oktatás közben, mint amikor az oktatók közéleti téren tevékenykednek. A hallgatók világnézeti - politikai nevelése terén korábban már bemutatott hiányosságok alapvetően ezzel a problémával függenek össze. 3. Vezető oktatóink szakmai-tudományos fejlődésével az elért növekedés ellenére sem vagyunk eléqedettek. Ezért, valamint a műszaki fejlődés nagy üteme miatt sziqoritottuk a szakmai mércét. Ez, továbbá a káderállomány stabilizálódása maga után vonta a vezetői kinevezések számának csökkenését, ami helyenként feszültségeket keltett. Ennek ellenére az egyetemi oktatás és az oktatók fejlődése érdekében nem látszik helyesnek, hogy ezen a káderpolitikán alapvetően változtassunk. 1966. decemberi jelentésünkben jeleztük azt a problémát, hogy egyes - emberi, politikai szempontból kiváló - kommunista oktatók közéleti terheik miatt szakmailag lemaradnak, ezért előléptetésük problematikus. Az akkor fennállt egyéni problémák időközben megoldódtak, azonban hasonló uj gondok jelentkeztek. Ez azt mutatja, hogy nem tudtuk megoldani a segités módját /pl. fokozat életmű alapján, kollektiv fokozatszerzés, hosszabb tanulmányi szabadság stb./ Ez részben az egyetemen, részben felsőbb szerveken /TMB/, részben magukon az érintett személyeken múlott. /f<S