MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1970

1970-07-31 330. öe. - 1970_VB 330/24

U Jt& sitette. Ebből eredően feszültségek keletkeztek a különböző vállalatok azonos beosztású dolgozói között. A vállalatok a prémiumok alapbéresítésére nézve nem kaptak kidlégitő eligazítást az irányitó szervektől. A premizálás, jutalmazás gyakorlatában is gyakori az egyenlősítés, bár e téren.tapasztalható leginkább törekvés a differenciálás irányába. Nagyon sok a probléma a nyereségprémium, nyereségjutalom kérdésével kapcsolatban. A vállalatok jelentős hányada leszükiti ennek az ösztönzési formának az alkalmazását a korábbi I, és II. kategóriába tartozókra. Ritkán és kismértékben részesitik nyereségjutalomban a munkásokat, kisebb munkás-kollektívákat, pl. szocialista munkabrigádokat. Ez a dolgozóknál ellenvéleményt vált ki. Sokan ugy vetik fel, hogy a részesedési alap uj felosztási módszere tartalmi változást nem eredményezett, mert a vezetők továbbra is maguk között osztják fel a pénzt. Néhány vállalat azonban nagyon jól hajtotta végre az uj rendszerre való átállást. Ezeknél a vállalatoknál a dolgozók többségének hangulata is kedvező. Bizonyos területeken, a középvezetők körébon tapasztalható elégedetlenség,. mert az uj elosztási rendszer folytán csökkent a jövedelmük. Az 1969» évi eredmények alapján kifizetett részesedés és r^Qroségpremizálás, illetve nyereségjutalmazás tapasztalatain okulva 1970-re nézve már a vállalatok többsége.helyesebb megoldásokat rögzitett a kollektív szerződésekben. Az anyagi ösztönzés gyakorlatával kapcsolatban nem alakult ki még a vállalaton belüli mechanizmus. Az anyagi ösztönzési célokra forditható összegek decentralizálása terén nem következett be számottevő fejlődés. Ennek sok esetben az elosztási feltételek hiánya az oka. A vállalatok nom tesznek megfelelő erőfeszítéseket a szükséges előfeltételek megteremtésére, nem dolgozták ki a kisebb egységek teljesítményeinek magbizható