MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1970

1970-07-31 330. öe. - 1970_VB 330/20

• 5 A munkás-szakmák szerinti keresetnövekedés 5-0-6 % között ezó ródik és többségében nem tér el jolentőson az átlagos ütemtől. Nem következett be lényeges változás a nehéz- és kedvezőtlen körülmények között dolgozók fokozottabb anyagi elismerése terén annak ellenére, hogy a munkaerő-gondok ezt feltétlen indokolták volna, /3«sz.melléklet./ Az alkalmazottak közül az alacsonybérü kategóriában - elsősorban az ügyviteli, adminisztratív alkalmazottak körében - nőttek a legnagyobb mértékben a bérek, A többi alkalmazotti munkakörökben nem volt számottevő eltérés a bérnövekedés mértéke között. Az összes személyi jövedelmek - a részesedés miatt gyorsabban nőttek egyes középvezetői kategóriákban és magasabb vozetőállásu munkakörökben. /4.sz,melléklet./ Az alkalmazotti jövedelmek differenciálódása helyes, mértéke azonban még nem tekinthető kielégitőnek. A termelés-irányitók elmaradása igen kedvezőtlen jelenség, mert éppen a termelés parancsnoki posztjain dolgozókat érinti. A jó szakmunkások nem vállalják a nagyobb felelősséggel járó beosztásokat és igy nehéz megfelelő közép- és alsóvezetői szinvonalat biztositani. Az állami iparban a vállalati felső vezetők jövedelmi arányai a munkás jövedelmekhez képest lényegesen nem változtak. Az a közhiodelea, hogy a vezetők és beosztottak jövedelmei túlzottan eltolódtak a vezetők javára a tényleges helyzet tanúságai szerint nem igazolódott. A szövetkezeti iparban viszont a vezetők és munkások jövedelmi viszonyaiban már lényeges eltolódás következett be a vezetők javára. /5«sz.melléklet./ A szövetkezeti vezetők jövedelem-növekedésének üteme indokolatlanul gyors volt az elmúlt két évben. Ezt bizonyltja az is, hogy az állami iparvállalatok és az ipari szövetkezetek vezetőinek jövedelme közötti különbség majdnem a teljes kiegyenlítődéshez közeledett. /1967-bon 34 %, 1969-ben már csak 4 % az állami vállalatok vezetői javára./ Ez a változás egészségtelen