MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1970

1970-07-31 330. öe. - 1970_VB 330/21

2A & > - 6 ­tendenciát tükröz. A kialakult jövedelmi szintek már nem fe­jezik ki a népgazdasági fontosság, a nagyságrend, a bonyolult­ság és ebből következően a felelősség különbségeit, A vállalaton belül, a végzett munka szerinti eloszlás jobb mogvalósitására fokozott törekvések tapasztalhatók. Számos intézkedés irányul arra, hogy a vállalat tevékenysége szem­pontjából fontosnak itélt szakmákban, munkakörökben dolgozó­kat az átlagosnál nagyobb anyagi elismerésben részesitsék. Pl* az IKARUS-ban az elmúlt két év alatt a lakatosok kereset­növekedése 36,7 %, az autószerelőké 22,2 % volt a 16,9 %-os munkás átlagkereset növekedésével szemben. Általánosságban azonban a vállalati gyakorlatot még mindég inkább a régi mechanizmusban kialakitott egyenlősdi jellem­zi és nem a differenciálás. Tipikus példája ennek az ÉVIG 1970. évi bérfejlesztése. Itt a dolgozók 55 %-a részesült béremelésben, ebből több mint 85 % csak 20-50 filléres óra­bér-emelést kaphatott, ami havi keresetben 4O-100 Ft. emel­kedést jelent. Nyilvánvaló a vállalatnak* az a törekvése,hogy a rendelkezésre álló bérfejlesztésből - a hatékony ösztönzés rovására - minél szélesebb körben biztosítson béremelést még akkor is, ha ennek a keresetekre gyakorolt hatása is minimá­lis. A vállalatok a differenciálás lehetőségét akkor sem használ­ják ki, amikor javuló eredményeik folytán nagyobb eszközök állnak rendelkezésükre. A többletösszegeket is nagyrészt e­gyenlŐQD. osztják szét. A minisztériumok sem mutattak jó pél­dát, mert a vezetőállásúak prémium-átalányának alapbéresité­sénél nem tettek eleget a differenciálás követelményeinek. A munka szerinti elosztás gyakorlatában tapasztalható torzu­lások több tényező hatására vezethetők vissza. Fontos és alap­vető szerepet játszanak a még korábban kialakult arányok,ezek

Next

/
Thumbnails
Contents