MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1970

1970-07-31 330. öe. - 1970_VB 330/19

ezeket az iparcsoportokat, Az azóta eltelt évek alatt a könynyüipar és az élelmiezeripar lemaradása jelentősen mérséklődött, de még mindig fennmaradt kismértékű elmaradás. Hosszabb távon ennek a tendenciának az érvényesülése a nehézipari ágak bérszintjének tulhaladásához.vezetne, ezért nem lenne kedvező, ha változatlanul fennmaradna, A vállalatok között azonos ágazaton belül is számottevő differenciálódás ment végbe a nyereség alakulásától függően* Ez a differenciálódás általában.helyesnek értékelhető, megegyezik a reform célkitűzéseivel. Esetenként azonban növeli a nemki vánatos munkaerő-vándorlást, és feszültségeket okoz azonos saakmák ós munkakörök között, A munkások és alkalmazottak jövedelmi viszonyait tekintve átr lagosan az alkalmazottak jövedelme nőtt valamivel gyorsabban. Különösen a szövetkezeti szektorban előzte meg a növekedési ütem a munkásokét. Ez az arányváltozás indokolt volt, mert a korábban kialakult arányok nem fejezték ki a gazdasági és műszaki alkalmazottak szakképzettségét, felelősségét. A szakmunkások, betanított munkások és segédmunkások közötti arányokban nem következett be alapvető változás. A változások iránya azonban mégis arra mutat, hogy az iparban a szakmunkások keresete valamelyest megelőzte növekedési ütem tekintetében a többi munkásokét. Az épitőiparban viszont a segédmunkások keresete nőtt leggyorsabban. Az iparban tapasztalható differenciálódás - mégha kismértékben is - pozitiv jelenségnek tekinthető, mert kifejezésre jut benne a,vállalatok törekvése a szakképzettség anyagi elismerésére. Az építőiparban mutatkozó nivelláció nem tekinthető helyesnek, de abban közrejátszott az a tény, hogy a segédmunkás létszám biztositása az épitőiparban nohezebb, /2»sz,melléklet./