MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1969

1969-02-17 296. öe. - 1969_VB 296/57

.a. ^ ^ mindig napirenden volt természetszerűen és foglalkoztunk vele. A régi mechanizmusban, amikor az elosztás módja a költségek elosztása volt, a deficit problémája és igy tovább, másként merült fel az egész, mint most. Akkor mindig az a súlyos teher nehezedett a tervezőre és azokra, akik a tervet jóváhagyták, hogy minél jobban fokozzuk vagy fokozni akarjuk a lakásépítést, minél több lakást fogunk épiteni, annál jobban nőnek az államra nehezedő milliárdos deficitek, tehát a lakáskérdés előrefuttatása, több lakás épitése a másik oldalon súlyosan visszavágott volna és egy felfutásnál természetesen ezek az összegek máshonnan hiányoznak. Azt hiszem, nem kell részletesen fejEtegetnem, A tervező két lelke küzdött egymással, hogyan oldja meg a kádt kérdést. Amikor most az uj mechanizmusban az elosztás rendjét megváltoztattuk, amikor az értéktörvény érvényesülése sokkal jobban előtérbe került és sokkal nagyobb szerepet tölt be gazdasági és társadalmi életünkben, meggyőződésem szerint a párt helyesen járt el, amikor azt mondotta, hogy a lakáskérdés távlati megoldása szempontjábókl nézzünk szembe ezzel a súlyos, kellemetlen, politikailag bonyolult, de olyan kérdéssel, amelyet ha nem oldunk meg, nincs perspektíva és nem tudunk továbbjutni. Azt is lehetne mondani: döntsük el, hogy ezentúl évente több lakást épitünk és ne csináljunk semmi egyebet. Ez nem megy, olyan közgazdasági ellentmondásokba kerülünk, olyan súlyos zsákutcába jutunk, amelyből ki nem kerülünk. Az értéktörvényt figyelembevéve az az elosztási elv, \*s£ mindenki megfizeti annak értékét, amihez hozzájut vagy amit használ. Ez persze nem érvényesül teljes egészében itt sem, de jelenleg ezzel az oíncfcsz elvvel 3zemben olyan hatalmas eltérés, olyan nagyságrendű torzulás van, amelyet már nem tudunk ugy venni népgazdasági, társadalmi, gazdasági életünkben mint tudatos eltérést a kiszámitcttól, ez a torzulás már zavar, féket jelent.