MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1964

1964-06-15 173. öe. - 1964_VB 173/24

. *«>.. ' A.*MKMP>£ »•«* •**" - 4 tételeket és sémákat jeleznek, mint azok a sematikus darabok, amelyektől szerzőink joggal viszolyognak. A perifériás jelenségek általánosítása, a rosszízű «érdekességek» hajszolása mutatkozik meg az ifjúság ábrázolásánál is, egyik-másik drámánkban nem a mai fiatalság valóságos tipusai jelentkeznek, hanem szórványos, szélsőséges, kóros esetei a huligánok, a huligánproblémák. Olykor ugy hatnak ezek a figurák, mint valamely nyugati egzisztencialista szinmü alakjainak egyszerű átültetései. Pl. Rendetlen bűnbánat, Ma már tisztázott dolog, hogy a pozitív hős jellemével megfér a vívódás, a küszködés önmagával és környezetével, ennek a jellemnek a gazdagságában, bonyolultságában megfér bizonyos fajta ellentmondásosság is, éppen ezért lehet ábrázolása árnyalt és összetett. Olyan pozitív hősöket szeretnének látni a színpadon, akik nem jelszavakban, hanem emberi tartásukban, tenniakarásukban, szenvedélyes meggyőződésükben és még konfliktusaikban is a szocializmust képviselik, érte küzdenek és azt vállalják munkájukkal, harcukkal. Igaz, ez elsősorban a drámairodalom feladata, de a színház alkotó módon közreműködhet. Abban a tényben, hogy az utóbbi időben annyira megnőtt az uj magyar darabok száma, benne van egy érdekes és ellentmondásos jelenség is. Arra gondolunk, hogy elég nagy számban jelentkeznek polgári beállítottságú irók(Thu:rzó, Szabó Magda, Illés Endre stb.), akik támogatni kívánják a párt politikáját, vagy politikánk egyik-másik vonását találják rokonszenvesnek, ugyanakkor régi világnézetüket, ideológiájukat fenntartják. Az ilyen darabok tehát jószándékuak, de eszmeileg ellentmondásosak, a támogatást a polgári, illetve vallásos ideológia alapjáról próbálják megadni. Ez a jelenség kulturális politikánk eredménye, de jóval következetesebb <és elvibb kritikával kell fogadnunk. A színházi dramaturgiáknak is nagy szerepe vari ebben. Örvendetes dolog, hogy a mai magyar drámairodalom élvonalát kommunista irók alkotják. Darvas, Dobozy, Mesterházi 1956 után a szocialista dráma tekintélyes képviselői lettek. Jó példáját adják a közéleti problémák szenvedélyes és bátor felvetésének, és a művészi megformálásban is eredményeket értek el. Tőlük és más kommunista Íróktól jvórjuk leginkább azt, hogy társadalmi életünk konfliktusait mélyebben feltárják, pozitív alakjait megformálják, jó értelemben vett pátosszal előremutassanak, szilárdítsák az emberek hitét, meggyőződését ügyünk igazában. Kommunista drámaíróink példamutatásától függ nagy mértékben a mai magyar dráma további fejlődése. A mai magyar drámák többségéről azt mondhatjuk, hogy hiányzik belőlük a meggyőződés szilárdsága, a jövőbe vetett hit, a kommunista pátosz. Nem mutatják meg eléggé az élet értelmét, a közösségért végzett munka erkölcsi magasrendűségét, társaORSZÁGOS LEVÉLTÁR —i-. ._••; !•»•; ;ivtv.^"AIIÍ/ÍIMÍ;! t JB