MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1963

1963-09-16 155. öe. - 1963_VB 155/10

3 ORSZÁGOS LEVÉLTÁR Csikesz Józsefné elvtársnöt A jelentésből világosan kitűnik, mi a helyzet a fővárosi házaknak a kezelését, karbantartását illetően. A rendelkezésre álló összeg egésze nem elegendő ahhoz, hogy a házak további romlását meg tudjuk állitani. Abból kell kiindulni, hogy a Fővárosi Tanácsnak pillanatnyilag 1,3 milliárd forint áll erre a célra rendelkezésre. Arra kell figyelni, hogy ezt az összeget hogy tudjuk felhasználni ugy, hogy a leghatékonyabban, a legfontosabb feladatokat tudjuk ellátni. Azt lenne jó tudni, hogy ebből az összegből mennyi jut a felujitásra, tatarozásra, a rezsire - bérekre és egyéb dolgokra. Ez az összeg nagyon kevés. Abban kell tulajdonképpen állást foglalni, hogy a HKI, a Fővárosi Tanács milyen kérdéseket, milyen sorrendben kezeljen. Itt háromféle kategória van: 1./ a teljes felujitás; 2/ a födémcsere és 3/ homlokzati tatarozás. Az összeg felosztását kell eldönteni. Háromezer ház födémcseréjét kellene végrehajtani. Ez rendkivül égető és fontos, mert életveszélyesek ezek a házak. A másik pedigf a felujitás arányait is meg kell változtatni - a homlokzati tatarozásoknak. Egyetértek azzal, amit Katona elvtárs elmondott. 1956. után mindenképpen szükség volt arra, hogy a főbb utvonalakon a homlokzatokat rendbehozzuk. Ez egyben politikai ' kérdés is volt. De ezt az arányt most nem lehhe helyes fenntartani, mert a rendelkezésre álló összeg nagyon kevés, most már nagyobb arányban kell végrehajtani a teljes felujitást. « A másik téma, amiről keveset szól a jelentés: a felujitások minősége. - Ha megvizsgáljuk, hogy milyen hatásfokkal történt, tehát mibe kerül ez, milyen pazarlás folyik és mennyire gazdaságos az építőiparnak a tevékenysége a felújításoknál, mennyi pénzbe kerül utána az államnak, - akkor megállapítható, hogy rosszul végzik ezt a munkát. Az Évi. 45-ös vállalat jelenleg lo százalékos hibalist/ával adhatja át a házkat, a tanács köteles igy átvenni. Ez a lo százalék rendszerint nem a homlokzatoknál jelentkezik, hanem bent a lakásokban és sok bosszúságot jelent a lakóknak. Ha az idén realizálódik a 45-ös számú vállalat átvétele, akkor ezeket a problémákat saját hatáskörén belül meg kellene oldani a tanácsnak. Az anyagi ösztönzésről nem is beszéltünk, hogy az jelenleg olyan, hogy arra ösztönzi a vállalatot, hogy minél lassabban végezzék el a munkákat. Egy-két szót a HKI szervezetről. Az elvtársak azt irják,' hogy a jelenlegi szervezeti felépítés nagyjából megfelel. Mindenekelőtt felvetődik a létszám probléma. Hétezer munkásra volna szükségük, tehát I.500 fővel többet kérnek az elvtársak. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy ez egyáltalán tényleg ilyen nagy létszámot igényel-e; meg kellene nézni - amit már régen ajánlottunk-, hogy jobban a nyugdijasokra támaszkodva kellene a javitási munkálatok végzését megszervezni.