MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1958

1958-05-05 23. öe. - 1958_VB 23/5

A forradalmi bizottmány élt és működött, nemkem az első ténykedésem az volt, hogy megkérdeztem kik ők itt ós mit csinálnak. Szerepüket nem láttam tisztán. Olyan ellentmondó válaszokat kaptam az eseményekre vonatkozóan, hogy még ma sem tudom mi is történt. Bemutatkoztak mint forradalmi "bizottmány, megmagyarázták, hogy a Munkás-Paraszt Kormány által jóvá van hagyva működésük. Én mindaddig tárgyaltam velük, amig fel nem oszlatták őket. Még,egy órával sem léteztek tovább, mint más helyen. Nem felei meg a valóságnak, hogy nálunk tovább léteztek volna. HÉ mégis vita van e körül továbbra is, akkor nézzük meg ezt a kérdést. Én n nem tudtam őket•szétugratni, mert ugy látszott, hogy a dolgozók többsége mögöttük áll. Mikor megszűnt a forradalmi bizottmány, átalakult - néhány személytől eltekintve - szakszervezeti bizottsággá. A mi vereségünket mutatta, hogy ez sikerült nekik. Én azonban semmiféle követelésüket nem teljesítettem. Nem igaz, hogy erélytelen voltam velük szemben. Amikor ők még a szavazás előtt el akartak embereket távolitani, mert sztálinisták stb. bélyegezték őket, nem engedtem. Azt mondták, hogy ők nem ismerik el a Kádár kormányt, ekkor én azt mondtam, hogy fel is ut, le is ut. 4 ' I A 2. old. 5. sóra: " A hivatal vezetői elbocsájtani*. Nem áll fenn, hogy a racionalizálással nem hajtottunk végre politikai tisztogatást. Igyekeztünk az ellenforradalmi elemeket elbocsátani. Egyes elemek politikai arculatát nem tudtam megitélni, mert ahány emberrel beszéltem mindegyik mást mondott. Amig nem volt párt, addig nem volt kire támaszkodni. A racionalizálás által elbocsájtottakat jóváhagyta az akkori ideiglenes IB.,később voltak viták egyes személyek körül, nem a vezetők, nem köztem és a pártszervezet között, hanem az IB-n keresztül, melynek tagja voltam én is. Amikor az IB. egyeságes állást foglalt, hogy valakit mint ellenforradalmárt el kell bocsájtani, én abban a pillanatban végrehajtottam azt. A VB-n olyan határozat is született hogy minden ellenforradalmárt el kell bocsátani. Sajnos azonban a hivatalban lévő hibák, az akkori helyzet olyan volt, hogy az elvtársak a vizsgálatot nem végezték el. A VB. márciusban fogott hozzá, hogy az egészet feltérképezze, a javaslatot a hivatal vezetői is elfogadták. Nem ragaszkodom semmiféle közgazdasági nézeteimhez. 1954-ben, 4 évvel ezelőtt irtam egy cikket, mely megjelent a Közgazdasági Szemlében.Utána sokan nyilatkoztak oly értelemben, hogy vannak helyes és helytelen dolgok a cikkben, de általában dicsérték. Az uj szakasz idején 1953-55 között a legélesebben szembekerültem Nagy Imrével. Az volt a véleményem, hogy minisztersége katasztrofális, hogy nem tudja irán;,itani az apparátust. Amikor az 56-os események uj szelei fújtak, Petőfi kör, Irodalmi Újság, hozzám is közeledtek. Én megmondtam, hogy nem tudom elfogadni, hogy%gy Imre legyen a vezető, mert két hét alatt tönkre teszi az országot. 1956-ban megjelent egy cikkem, válaszul a vitára. Minden mondata, állitása benne szerepelt az 1954-es cikkemben. Akkor elkezdtek támadni, hogy megtagadtam a marxizmust-leninizraust. ^em fogadom el ezt az állitást. Amikor a cikkeket irtam nem terjesztettem az én helyes vagy helytelen nézeteimet a KSH-nál. Nem kezdeményeztem, hogy azokat megvitassák sem akkor, sem most. Nincs kifogásom a vita ellen, de nem is látom értelmét. A KSH-nál 3-4 dolgozónál nincs több aki akarná az ilyen irányú vitát. Ezekkel a'kérdésekkel nem foglalkozik több dolgozó, mint más hivatalban. Csikesz elvtársnő mondta most, hogy nekem az a véleményem, hogy a párt, a hivatal ne vitassa a cikkeket. Ezt Friss elvtárs mondta, de ő sem igy fogalmazta meg. Mód elvtársnő beszéde XI. 7-én politikailag súlyosan helytelen volt. Mi neffl vettük védelembe a beszédet. ö

ulyos mulasztás terhel bennünket, hogy a hibákat nem vettük észre idejében, de mikor láttuk miről van szó, senki sem védelmezte a beszédet., . /. rÓRSTAQOS LEVÉLTÁR "* r