MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1958

1958-02-24 19. öe. - 1958_VB 19/6

- 3 ormos Tibor elvtárs: A szinházi pártszervezetekkel kapósolatosan számolni kell itt azzal is, hogy tul gyors eredményt elérni nem tudunk. Ma még az a helyzet, hogy rengeteg szubjektivitással kell megküzdenünk. A pártszervezetek felső irányításával kapcsolatosan még igen nagy problémák vannak, án itt magunkat értem. A VI.kerület ilyen szempontból speciális.Mi sokat foglalkozunk a szinházi pártszervezetekkel, a hiba az, hogy későn fogtunk hozzá. A másik probléma, hogy nincs kialakitva még ma sem - és még hosszú időn keresztül kell a Budapesti Pártbizottságnak is dolgoznia ezen - hogy milyen módszerekkel kell itt dolgozni. Bizonyos fokig ketté kell választani a szinházak alkalmazottait és a szinészek munkáját. Ezt sem szabad mindig. A pártszervezeteknek a legközvetlenebb feladata, hogy a kommunisták között a legfontosabb kérdésekben meg legyen az egység, másodszor a fegyelmet megszilárdítani, a kommunista szinészek között. Ugyanis fegyelmezetlenséggel sokszor találkozunk, pl. a Petőfi Szinházban van viszonylag a legtöbb kommunista szinész. Ugyanakkor az a helyzet, hogy a kommunista szinészeket sem lehet megnyerni még apró, egyszerű pártmunkára sem. A szinészek között végzett munkát csak egy ember végzi - s ez a párttitkár. Ezeknél az embereknél erősen érvényesül a szubjektivizmus. Eljött hozzám pl. Rákosi Mária és elmondotta, hogy a szinházban igen rossz a hangulat, mert a kommunista szinészek háttérbe vannak szoritva. Vagy pl. Hadics László rendkivi 1 szubjektiv módon felvetette pártbizottsági ülésen, hogy mi csak suttogunk, holott erre semmi okunk nincs. Persze neki is kényelmesebb dolog itt erre hivatkozni, minthogy a szinházon belül dolgozzon. Megpróbáljuk most a szinházakon belül a pártszervezet mellet* a szimpatizánsok körét kialakitani. A párthoz van közeledés, pl. felkeresett bennünket Petrik József azzal a kéréssel, hogy szeretne belépni a pártba. A baj az, hogy ezt mi nem tudjuk megfelelően felhasználni. Jelenleg az a helyzet, hogy elszigetelten vannak a színházakban a kommunisták. Ugyanakkor a kommunista szinészek apród szerepeket sértődötten visszautasítanak, pártonkivüliek közeledését a párthoz nem segitik. Ha budapesti szinten lenne egy szinószi pártszervezet, még nagyobb lenne az elszigeteltség. Azzal nagyon egyetértek, hogy a budapesti pártszervezet kezdeményezésével a kommunista színészeket összehívjuk aktivá értekezletre. A nézőtéri politikai munka és az uj közönség szervezésével kapcsolatosan az a véleményem, hogy a közönség összetételének megváltozása 1953. közepén indult meg, eltolódott a polgárság irányába. A jelentés felveti, &e a javaslatokban nincs rá utalás, hogy tűrhetetlen az a helyzet, hogy a Csárdáskirálynő szervezője ugyananynyit kap, mint az Optimista Tragédiájáé. Nekünk anyagilag támogatnunk kell az eszmeileg fontos darab szervezését. Ezt nem fogjuk tudni megoldani addig, amig a szakszervezetek nem változtatják meg nézetüket. Könnyebb a szakszervezetekkel egy darabot megbuktatni, mint sikerre vinni. Ezen feltétlenül változtatni kell. Itt van például a bérlet rendszer. Szerintem ha a szakszervezet helyesen foglalkozna azzal, hogy a bérleteket elhelyezné az üzemekben, sokkal jobban lehetne a munkásokat szinházba szervezni. Sőt olyanokat is lehetne szervezni, hogy vasárnap délelőtt csak a munkások részére lenne előadás. ORSZÁGOS LEVÉLTAR c