MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-III/68

Dózsa Sarolta /2. Általában Jellemző és nemcsak a fiatalokra igaz, hogy a műszakiak közéletben való szereplése, társadalmi aktivitása talán éppen munkájukból következően magas. A fiatalok a vállalatokhoz kerülve gyorsan megtalálják az utat a mozgalomhoz és ez a későbbiek folyamán is végigkíséri munkájukat, alakítja, formálja őket. A gazdasági munkába való beilleszkedés mellett ezt látom igen fontos megtartó és huző erőnek. Az ilyen figyelemmel felnevelt generáció alkalmas arra, hogy a Kongresszusi irányelvekben a következő módon megfogalmazott "A vállalatokat Jobban ösztönözzük a tudományos eredmények és a hasznos ujitások gyorsabb alkalmazására, a korszerű technológiák és munkaszervezési módszerek bevezetésére" feladatokat magáénak tekintse és dolgozzon érte. A második fő területe mondanivalómnak a műszakiak elhelyezkedése, a hol dolgozunk, mit dolgozunk. Szinte mindenki által ismert probléma, hogy egyre kevesebb a műszaki pályákra Jelentkezők száma, ill. egyre kevesebb végzett diplomás helyezkedik el nagyvállalatoknál, ennek egyik oka anyagi természetű, összefügg a kialakult érdekeltségi rendszerrel, és az elmúlt években bekövetkezett értékrend változásokkal, van azonban más is, ez pedig a következőt Ma, az általában legjellemzőbb iparvállalati szervezeti felépítésben vagy műszaki osztályokon, vagy az üzemi termelésben mint irányítók vesznek részt. A klasszikus értelemben értett üzemi mérnök, mint munkakör, nem Jellemző. Olyan műszakira gondolok, aki közvetlenül a napi termelés ellenőrzését, szükség esetén Javítását végezné, egy kicsit technológus, egy kicsit fejlesztő, egy kicsit műszaki ellenőr. Akinek kötelessége és Joga a beavatkozás a minőségi gyártás érdekében. Tudom, hogy ennek a munkának a munkaköri leirását is nagyon nehéz elkészíteni, de erre a funkcióra a minőségi gyártáshoz véleményem szerint szükség van. Cg