MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-II/267

munkája értékével, nem egyeztethető össze társadalmunk normáival. Ez érthetően sérti a társadalom igazságérzetét és árt politikánk, szocialista elveink hitelének. A társadalmi fejlődésünkben szükségszerűen végbemenő folyamatok nemkívánatos velejárói zavarokat okoznak a közösségi, a társadalmi életben is. Ezek alapos, sokoldalú elemzése, visszaszorítása, illetve megszüntetése sürgető feladat. A párttagoktól joggal elvárható, hogy példát mutassanak a szocialista tulajdon védelmében, gyarapításában. A tagság túlnyomó többsége teljesíti ezt a kötelességét. A pártszervezetek és a pártszervek szigorúbban léptek fel azokkal szemben, akik kárt tettek a szocialista tulajdonban. Erre mutat, hogy a beszámolási időszakban több mint 5000 párttag kapott pártbüntetést ilyen jellegű vétség miatt. Az okokat vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy párttagokat is megingatnak az anyagi javak tisztességtelen megszerzésének már ismert vagy újabban kialakult lehetőségei. Ilyen jellegű visszaélések egyéneknél és a gazdálkodó egységeknél is szaporodtak. Gyakoriak a telek- és lakásspekulációk, az árdrágítások, a vásárlók megkárosítása, a leltározások, leértékelések, selejtezések körüli „ügyeskedések", a névleges mellékfoglalkozások és a tisztességtelen haszonszerzés más módozatai. Előfordul, hogy a gazdasági munkaközösségek, a háztáji és kisegítő gazdaságok a megengedettnél nagyobb kedvezményeket kapnak. Visszaszorításukat nehezíti, hogy egyes gazdálkodó egységek kollektívái és különböző beosztású vezetői kölcsönösen részesei e jogtalan előnyök megszerzésének. A kereskedelemben, a vállalatok közötti kapcsolatokban is elterjedőben van a csúszópénz fizetése. Már a XII. pártkongresszus is felhívta a figyelmet a jövedelmek újraelosztásának nehezen ellenőrizhető körforgására. E téren nem javult a helyzet. A közvéleményt irritáló hálapénz, a borravaló a beszámolási időszakban is a társadalmi viták egyik állandó témája volt. Az elmúlt években a gazdaságban létrejöttek a kisegítő és kiegészítő tevékenységi formák (kisvállalkozások, gazdasági munkaközösségek stb.). Létrehozásukat népgazdasági, társadalmi érdekek indokolták, mindenekelőtt az, hogy kiegészítve az állami ipar, kereskedelem és szolgáltatás tevékenységét, javítsák a lakosság ellátását, a szolgáltatások színvonalát. Működésük megítélésében találkozhatunk szélsőséges véleményekkel is. Egyesek túlbecsülik e formák szerepét és elfogadhatatlan módon szembeállítják a szocialista nagyüzemekkel. Előfordul az ellenkező nézet is: az új gazdálkodási formák lebecsülése, ellenzése. Ennek tápot adnak a szabályozás fogyatékosságaiból származó tisztázatlanságok, a visszaélések. A magán- és szerződéses kiskereskedelemre szükség van. Elfogadhatatlan azonban az, ha az árakat hiánycikkek felvásárlásával felhajtják és ügyeskedéseikkel elősegítik a visszaéléseket. Következetesen rendet kell teremteni a magán-, a szerződéses, a szövetkezeti és az állami kereskedelem és szolgáltatás területén. Jobb, kulturáltabb ellátást kell biztosítani, a káros jelenségekkel szemben pedig határozottan fel kell lépni. Nagy kárt okoz, ha a párttag úgy él vissza beosztásával, hogy személyes előnyök megszerzésére használja fel. Ilyen okok miatt 1057 párttag kapott pártbüntetést. Voltak közöttük, akik jogtalan 11 2C3