MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-II/230

A gazdasági építőmunka Az 1970-es évek közepétől jelentősen megváltoztak a gazdasági fejlődés külső és belső feltételei. A világgazdaságban végbement változások tartós jellegét késedelmesen ismertük fel. Ezekben az években a gazdaságpolitika elsősorban arra irányult, hogy elhárítsuk e változások negatív hatását a gazdaság fejlődésére és az életszínvonalra. Fenntartottuk a termelés, a beruházások és az életszínvonal viszonylag magas növekedési ütemét, túlzottan védtük a vállalati gazdálkodás stabilitását. Az ország kiadásai éveken át számottevően meghaladták a bevételeket, s ez végső soron a népgazdaság külső egyensúlyának romlását, jelentős adósságállomány kialakulását idézte elő. A XII. kongresszus megerősítette a Központi Bizottság döntését, azt az 1979 óta folytatott gazdaságpolitikai gyakorlatot, amely a népgazdaság külső egyensúlyi helyzetének javítását és az elért életszínvonal megőrzését állította a gazdasági munka középpontjába. E céloknak rendelte alá a gazdasági növekedést és a nemzeti jövedelem belföldi felhasználását. A Központi Bizottság és a kormány a fő gazdasági folyamatokra összpontosította figyelmét. Céljaink eléréséhez a kormányzati szervek aktívabb gazdaságirányító és szervező tevékenységére, a gazdálkodó szervezetek eredményesebb munkájára és a dolgozó nép jelentős erőfeszítésére, esetenként áldozatvállalására volt szükség. Az eredmények értékét növeli, hogy olyan időszakban értük el őket, amikor a gazdasági növekedés extenzív forrásai kimerültek, és a fejlődés külső feltételei a számítottnál is kedvezőtlenebbül alakultak. Alapvető vívmányaink sérelme nélkül sikerült megőrizni az ország nemzetközi fizetőképességét. Ez rendkívül nagy erőfeszítéseket igényelt, mert a nemzetközi politikai légkör megromlott, folytatódott a tőkés világgazdaság válsága, fokozódott a piaci verseny, kialakult az embargópolitika, exporttermékeinkkel szemben erősödött a protekcionizmus és a hátrányos megkülönböztetés. Romlottak a külkereskedelmi cserearányok, és növekedett az ebből származó árveszteség. Mindezeket tetézte, hogy a nemzetközi pénz- és hitelpiacokon bizalmi válság alakult ki, nehezedtek a hitelfelvételi lehetőségek, irreálisan magasra szöktek a kamatok. Az ebből adódó problémák különösen 1982-1983-ban éleződtek ki. Fizetőképességünk megőrzése érdekében szükségessé vált, hogy gyorsítsuk a külső egyensúlyi helyzet javítását, és csökkentsük az adósságállományt is, holott eredetileg csak a VI. ötéves terv utolsó évében számoltunk ezzel. Az elmúlt négy évben az export volumene 28 százalékkal, az import 4 százalékkal emelkedett. A külkereskedelmi áruforgalomban 18 230