MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-II/26

vező folyamat indult meg, erősebben hat a gazdasági kényszer. Az eszközök felhasználásában azonban nem történt minőségi áttörés. Kialakultak a legfontosabb kutatási-fejlesztési főirányok. Ezekben a kutatási kapacitás döntő mértékben a fővárosban összpontosul (mikroelektronika, gyógyszer, növényvédő-szer, anyagkutatás, másodlagos anyagfelhasználás, társadalomtudományi központi kutatási témák). Nőtt a rövid távú gazdasági eredményekkel biztató feladatok, megbízások vállalása. Az alapkutatások helyzetének romlását csak mérsékelni sikerült. A VI. ötéves terv éveiben közelebb került egymáshoz a gazdasági és a kutatási-fejlesztési tervezés. A középtávú tervek összehangolásában az útkeresés azonban időveszteséggel járt, különösen egyes műszaki-fejlesztési területeken (mikroelektronika, növényvédő- és gyógyszerkutatás). Az átfogó iparfejlesztési, műszaki-kutatási fejlesztési koncepció hiánya fékezi a kedvező hatások kibontakozását. A kutatás-fejlesztés szabályozó rendszere közelebb került a népgazdaság egészére vonatkozó normatívákhoz. Feszesebb gazdálkodásra ösztönző, kényszerítő hatása érezhető. Az intézményrendszer nagyobb része már önmaga termeli meg működésének anyagi alapfeltételeit. Ez az elmúlt évek egyik legjelentősebb változása. Jelentősen módosult az intézményrendszer. Csökkent a főhivatású kutatóintézetek száma. Folyamatban van az egyetemi kutatóbázis szervezeti átalakítása, bár ez — részben az anyagi-személyi feltételek hiányában, részben szemléleti okokból — lassan halad. A tárcák háttérintézetei elkerültek a kutatás intézményrendszeréből. A kutatói bázisfejlesztés folyamatában új intézménytípus, a kutató-fejlesztő vállalat alakult. A kutatói utánpótlásban a korábban tapasztalt problémák még zavaróbbá váltak. Az egzisztenciális gondok (lakás, anyagi megbecsültség) nehezítik az utánpótlás biztosítását a fiatal diplomások közül. Különösen nehéz a helyzet néhány, egész tudományágat képviselő kisebb kutatóintézetnél. A termelői és kutatási terület között változatlanul nincs vagy elenyésző a mobilitás. A közművelődési intézmények és mozgalmak jól szolgálták a fővárosi lakosság műveltségének gyarapodását, hozzájárultak új közösségi keretek kialakulásához. Erősödött a közművelődés mozgalmijellege. A közoktatási, közművelődési és kulturális intézményhálózat együttműködése javult, de még mindig nagy tartalékok vannak. A fejlődés ellenére nem sikerült jelentékenyen bővíteni a sokoldalú műveltségre törekvő, aktívan művelődök körét. A közművelődés néhány területén a munka beszűkült, átrendeződtek a hangsúlyok: az üzemi, munkahelyi közművelődés szerepe csökkent, viszont nőtt az igény a közművelődési programok lakóhelyi szervezésére, ez utóbbiakban élénkült a lakosság aktivitása is. A lakosság életmódjának alakulásában meghatározó volt az életfeltételek változása. A korszerűbb lakásokban élőknél fejlődött a lakáskultúra, gyarapodtak az otthoni művelődés lehetőségei. A megnövekedett és átrendeződött szabad idő eltöltésében nagyobb szerepet kaptak a családi programok. Módosultak a lakosság művelődési szokásai, a művelődés előterébe a közhasznú ismeretek megszerzése került. A lakosság művelődési igényeinek kielégítésében a közművelődési és kulturális intézmények voltak a meghatározóak. A főváros művelődési otthonai igyekeztek információs bázissá, a közösségi élet központjaivá, a kerületek közművelődési életének szervezőivé válni. Szolgáltató jellegük túlhangsúlyozása azonban néha az igényfelkeltés rovására ment. Tovább bővültek a könyvtári szolgáltatások, növekedett az olvasók száma. Az olvasási szokások is jelzik az életmódváltozást: a kölcsönzött és vásárolt könyvek 30 százaléka ismeretterjesztő- és szakkönyv. Növekedett az érdeklődés a „könnyű", szórakoztató műfaj és a memoárirodalom, a közelmúlt történetéről szóló művek iránt. A múzeumok a leglátogatottabb kulturális intézményekké váltak a fővárosban. Tudatos közművelő munkájuk szélesedett, sokszínűbbé vált, különösen az iskoláskorúak művelődését szolgálják eredményesen. A fővárosi lakosság műveltségének növelésében jelentős szerepet játszottak a művelődési mozgalmak. Az amatőr művészeti mozgalmakhoz elsősorban a diákok, a fiatal alkalmazotti és értelmiségi rétegek kapcsolódtak. A csoportokat nagy kísérletezési kedv jellemzi, ugyanakkor az elmúlt években csökkent a produkcióik iránti érdeklődés és a csoportokban résztvevők száma is. A lakosság öntevékenységére épülő művelődési akciók, kezdeményezések (lakóklubok, egyesületek) elsősorban a helyi közösségi élet megszervezését, az emberi kapcsolatok ápolását igyekeztek szolgálni. Az elmúlt években a gazdasági gondok nyomása, 27 zc