MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-II/27

az elért életszínvonal megőrzésére való törekvés a fővárosi lakosság jelentős rétegeinél az életfeltételek anyagi oldalára helyezte a hangsúlyt. Ez sokszor a művelődési igények szűkülésével járt együtt. Nehezebb lett a közművelődési tevékenység a munkások, az önálló életkezdés előtt álló fiatalok körében. A közművelődés egyes részterületein — szórakoztatás, amatőr művészeti mozgalom — gyakoribbá váltak a zavaros, a szocializmustól idegen nézetek, magatartásformák. A közművelődés irányítása ellentmondásosan alakult. A tanácsi irányító munkában a feltételrendszer fejlesztésének feladatai — részben objektív okokból — nem kaptak megfelelő súlyt. A jórészt igazgatásra szűkülő irányítói tevékenység nem tette lehetővé a sokszektorú közművelődés hatékony összehangolását, és az egységes közművelődési szemlélet megvalósítását. A közművelődés anyagi, technikai, pénzügyi feltételei nem gyarapodtak a szükséges mértékben. Ez különösen a nagy lakótelepek és peremkerületek lakosságának ellátásában jelentett gondot. A tervidőszak során befejeződött a Madách Kamaraszínház, a Katona József Színház, a Margitszigeti Szabadtéri Színpad és az Operaház teljes felújítása. Az elhatározottak szerint elkészült a Budavári Palota utolsó szárnya, az Országos Széchenyi Könyvtár. A szűkös anyagi lehetőségek miatt nem kerülhetett sor néhány múzeum (Szépművészeti, Nemzeti, Iparművészeti, Néprajzi), továbbá az Egyetemi Könyvtár felújítására, illetve a munkák gyorsítására. Elkészül a fiatalok szórakozási, sportolási lehetőségeit bővítő városligeti ifjúsági centrum. Minőségükben javultak a közművelődés személyi feltételei. Növekedett a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező, szakképzett, politikailag iskolázott népművelők száma. A fővárosi művészek az elmúlt öt esztendőben többségükben alkotó módon járultak hozzá szocialista nemzeti programunk megvalósításához, aktívan vettek részt a főváros szellemi életének alakításában. Az alkotók és a műhelyek zöme elért eredményeink tudatában akarja szolgálni és közönségével megismertetni társadalmi valóságunk tényleges állapotát. Ezt a magatartást tükrözi a mai próza- és drámairodalom jelentékeny része, melyben történelmünk sorsdöntő fordulatai és napjaink legégetőbb társadalmi problémái kaptak hangot (memoár- és dokumentarista, szociografikus irodalom). Kedvezően változott a fővárosi színházak műsorpolitikája. A bemutatott darabok több28 ségét konstruktív társadalompolitikai szemlélet jellemzi. Jó szolgálatot tesz a kultúra ügyének a klaszszikus alkotások műsoron tartása, friss szemléletű újrarendezése. A filmművészet műhelyeit és alkotóinak többségét a valóság hű ábrázolására, történelmi, nemzeti, társadalmi önismeretre való törekvés jellemzi. Ennek jegyében több nemzetközileg is elismert munka született, mind a játék-, mind a dokumentum-, mind az animációs filmek között. Üj filmjeink közönségfogadtatása azonban sokszor rosszabb, mint a kritikai. A főváros képzőművészeti élete színes, érdekes. A születő művek között számos új, színvonalas alkotás — főként a köztéri szobrászatban — konkrétan kapcsolódik történelmi, politikai eseményekhez, személyiségekhez, évfordulókhoz. Az elmúlt években gyarapodtak a kiállítóhelyek, felélénkült az üzemekben, iskola-galériákban szervezett kiállítótevékenység. A művészeti alkotóműhelyek, a művészek döntő része munkáját a párt iránti bizalom jegyében végzi. A szocializmus ügye iránti elkötelezettség mellett érzékelhetően felerősödött a kritikai magatartás és szemléletmód, sőt a társadalmi kérdésektől való elfordulás, belterjesség, befeléfordulás. Bővült a szélsőséges avantgárd irányzatokat képviselők köre, gyarapodnak az öncélú formalizmus jelei. Különösen a képző- és zeneművészet, a könnyűzene területén, a fiatal művészek egyes köreiben érezhető a közönség lebecsülése, a közönségigénytől való teljes elfordulás, illetve felszínes igények kiszolgálása. A művészek ideológiai arculata tovább differenciálódott, nőtt az eszmeileg elbizonytalanodók, a szocialista céljainkkal, eszméinkkel nyíltan vagy burkoltan szembefordulók száma. Egyes művészrétegek körében fellelhetők pesszimista, helyzetünket lebecsülő, fejlődési lehetőségeinket tagadó, a szocializmus építését türelmetlenül szemlélő megnyilatkozások és ennek jegyében született alkotások. A szocializmus építésében megtett történelmi utunk művészi ábrázolásában elterjedt az ötvenes évek negatív megjelenítése. A „nemzeti sorskérdésként" feltüntetett társadalmi problémák (alkoholizmus, népesedési gondok, öngyilkosságok és a válások magas száma) gyakran szolgálnak alkotóműhelyek, alkotócsoportok szinte egyedüli témájául (kisajátítva a nemzet jövőjéért érzett felelősséget), nem ritkán forrásai politikailag szembenálló megnyilvánulásoknak is. A marxista kritika határozatlan kiállása, az egymásnak ellentmondó értékrendek miatt a kri23