MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-II/25

lódtak el. Jelentősen nőtt azoknak a száma, akik a szakmunkás-bizonyítvány mellé érettségi bizo­nyítványt is szereztek. A három iskolatípusban még mindig igen eltérő színvonalú az általános mű­veltséget nyújtó képzés. A társadalmi, politikai, világnézeti alapokat szolgáló tantárgyi programok erőtlenek. A diákok történelmi ismeretszintje ala­csony, különösen a közelmúlttal kapcsolatos tudá­suk hiányos, bizonytalan. Nem kielégítő a tehet­séggondozás sem. A tanulók munkafegyelme rom­lott, nagy a lemorzsolódás (különösen a szakmun­kásképző intézetekben). A tanulói öntevékenység gyakran kihasználatlan, az önkormányzatnak alig van mozgástere. A beiskolázási időszakban aránytalanul nagy nyomás nehezedik egy-egy fővárosi középiskolára, erősödött a protekcionizmus. Az MSZMP KB Politikai Bizottsága 1981 feb­ruári határozata hosszú távra jelölte meg a felső­oktatás fejlesztésének irányát és feladatait. A hatá­rozat élénkítően hatott az egyetemi, főiskolai köz­életre, az oktatáskorszerűsítési munkára. A távlati fejlesztés útjáról folytatott széles körű eszmecse­rében azonban a kitűzött elvi célok élesen ütköz­tek az azoktól eltérő értékeket támogató társa­dalmi és belső intézményi gyakorlattal. A nagyfokú összehangolatlanság és a reális gazdasági lehető­ségek figyelmen kívül hagyása miatt az oktatás érdemi korszerűsítése a vártnál és az indokoltnál jóval lassabban halad. Az egyetemek, főiskolák sokat tettek az oktató­nevelő munka színvonalának emeléséért, a széleseb­ben felfogott értelmiségképző funkció érvényesí­téséért. E munka hatékonysága szakmánként és intézménytípusonként azonban jelentősen eltér. Nagy a különbség a hallgatók és oktatók iránti követelményekben is. Gyengült az intézmények nevelőmunkájának hatása a hallgatókra. A hall­gatóság befogadásra orientált élethelyzete, sze­mélyes perspektívája miatti elbizonytalanodása, kevés gyakorlati tapasztalata és az életkori sajá­tosságokból adódó türelmetlensége — társulva munkánk hiányosságaival — teret enged az el­lenséges propaganda hatásának is. Az elmúlt idő­szakban az ilyen megnyilvánulásoknak csak a tüneti kezelését tudtuk megoldani. Az intézmények többségében értékes kutató­munka folyik — a nehezebb feltételek miatt a ko­rábbinál nagyobb szellemi energiaráfordítással. Az elért színvonal azonban csak a tudományos 26 kutatóintézetekkel történő jobb együttműködéssel őrizhető meg. Az oktatók száma az elmúlt években gyorsabban nőtt, mint a hallgatóké. Az oktató-nevelő mun­kából a nagyobb rész a fiatalabb generációkhoz tartozókra hárul, a munkaterhelés sok helyen igen egyenlőtlen. Az anyagi elismerés nem áll arány­ban a végzett munkával. Anyagi és szabályozásbeli okokból a színvonalas oktatói utánpótlás a leg­több intézményben nehezen biztosítható. Az el­következendő években kritikus helyzet alakulhat ki a várhatóan nagyszámú nyugdíjba vonulás miatt. A főváros 24 felsőoktatási intézményében tanul az országos hallgatólétszám majdnem fele. Az épü­letek jelentős része század eleji, ezért több intéz­mény átfogó rekonstrukciója vált halaszthatat­lanná. Megkezdődött az MKKE, valamint az ELTE rekonstrukciója, elkészült a BME új okta­tási épülete, étterme és kollégiuma, folyik a SOTE épületegyütteseinek rekonstrukciója is. Az intéz­mények rendelkezésére álló pénzeszközök relatíve csökkentek. A rekonstrukciók lassulása, a rossz létesítményhelyzet az oktató-nevelőmunka fel­tételeit rontotta, a működési nehézségeket növelte, nem ritkán politikai természetű feszültségek for­rása lett. Tovább erősödött az igény a tudományos ered­mények gyorsabb és ésszerűbb gyakorlati alkalma­zására. Évtizedek óta először került sor jelentős szervezeti változtatásokra a kutatási-fejlesztési intézményrendszerben; intézkedések történtek a kutatási terület extenzív növekedésének megállítá­sára, a létszám csökkentésére is. Több tudomány­ágban (természettudomány és társadalomtudo­mányok, műszaki területen az adaptációs tevé­kenységben) kiemelkedő eredmények születtek. A bevezetésükhöz, alkalmazásukhoz szükséges idő azonban nem csökkent. Ennek oka a kutatás és az alkalmazók még mindig jelentősen eltérő érdekelt­sége, a fogadókészség — esetenként a lehetőség — hiánya, a közvetítő rendszer erős széttagoltsága, helyenként nehézkessége. Bővült a közvetlen poli­tikai jelentőségű társadalomtudományi kutatási témák köre. Sok területen évtizedes kutatási folya­matok termése érett be (történettudomány, nép­rajztudomány, nyelvtudomány, szociológia). A kutatás-fejlesztésre fordított anyagi eszközök reálértékének csökkenése megnövelte a helyes rangsorolás és a koncentrált felhasználás jelentő­ségét. Az anyagi források összpontosításában ked­IS \

Next

/
Thumbnails
Contents