MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-III/300

Plántek Éva/2. a tan ulók 40-50 %-a küzd komoly nehézségekkel. Nagyobb figyelmet kell forditanunk rájuk, hiszen családi háttér, a segitő közösség hiánya miatt ők csak az iskolára, a pedagógusokra számithatnak. A veszélyeztetettség nem jelenti automatikusan a gyenge képességeket, de szinte minden tanulónál megfigyelhető, hogy korosztályától elmarad. Oktatási feladatainkat csak úgy teljesíthetjük, ha meghatározzuk az elvégezhető tananyag differenciált tanítását. A tanulásszervezési módok, nevelési eljárások megfelelő alkalmazásával lehet a képességek fejlesztését elérni. A tanórák kevés lehetőséget nyújtanak az egyéni fejlesztésre (magas osztálylétszámok, a tananyag mennyisége). Tanítás után kiscsoportos foglalkozások adnak lehetőséget az esélykülönbségek, tudásszintek korrigálására. Ezek működhetnek fejlesztő, korrepetáló vagy éppen tehetséggondozó keretként. Az iskolák gazdasági helyzetére jellemző, hogy szigorú rendelet határozza meg a működhető korrepetálások számát. Gyakori iskolánkban is, hogy a pedagógusok társadalmi munkában vezetnek foglalkozást, és az eredményes munka érdekében a rendelkezésre álló időt is túllépjük. A fakultáció megvalósítása - a megfelelő tárgyi, személyi feltételek előteremtése után - jó lehetőséget nyújt, az osztálykeretet felbontva, az érdeklődésnek, beállítódásnak megfelelő tevékenység biztosítására. Előzetes felméréseink alapján a hátrányos helyzetű, veszélyeztetett gyerekek kívánságát is figyelembe vesszük a tervezésnél. Elsősorban készségtárgyak (technika, testnevelés) kerültek előtérbe, de sokukban felmerült a nyelvtudás igénye is. Ezt feltétlenül eredményként könyvelhetjük el. Amig nem valósulhat meg a teljes fakultációs program, addig felzárkóztatásra használjuk fel az órakeretet. A tagozat szervezés elsősorban a tehetséges gyerekek fejlesztését szolgálja. Itt különös gondot kell fordítani a tehetséges, de 100