MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1980

1980-03-08 7. öe. - 1980_PE 7/597

s°& sok aránya 4,8 százalékról 7,5 százalékra emelkedett, annak ellenére, hogy öt év alatt négyszeresére nőtt a tanítóképzés a fővárosban. A fejlesztés néhány éven belül biztosítja az általános iskolákban is a képesítés nélküli pedagógusok alkalmazásának megszüntetését. A tárgyi és személyi feltételek hiánya ellenére a fővárosban eredményesen hajtjuk végre az 1972. évi oktatáspolitikai párthatározatot. Világviszonylatban is büszkék lehetünk arra, hogy a tankötelezett fiatalok 99 százaléka elvégzi az általános iskolát. Az oktatási és nevelési tervek bevezetése nyomán nőtt az anyanyelvi, a matematikai oktatás színvonala. Az általános iskola elvégzése után a gyerekek 99 százaléka tanul tovább: egyharmaduk gimnáziumban, kétharmaduk pedig szakközép- illetve szakmunkásképző iskolában folytatja tanulmányait. Szerény eredmények vannak a munkára nevelésben, jelentősebbek a közéletiség fejlesztésében. Az iskolai önkormányzat, az úttörő és ifjúsági parlamentek felelősségteljes munkája bizonyítéka a fiatalok érettségének, tcnniakarásának. A családi életre való felkészítés, az állampolgári ismeretek oktatása az általános iskolai nevelés új vonása. Az elmúlt években kialakult és megszilárdult a középfokú oktatási rendszer egységes tanácsi irányítása, ami a korábbinál nagyobb lehetőséget adott az anyagi eszközök jobb elosztására, a népgazdaság igényeinek jobban megfelelő képzésére. Az 1978—79-es tanévben szakközépiskolába járt 28 575, szakmunkásképző intézetbe 28 228 és gimnáziumba 19 548 tanuló. Érettségi után további 2338 fiatal vett részt szakmunkásképzésben. Különösen a szakmunkás és szakközépiskolai képzésben javultak a szakmai és pedagógiai nevelőmunka feltételei, színvonala. Erősödött az iskolák és az üzemek kapcsolata. A gimnáziumok felkészültek a részben fakultatív oktatásra. A meglevő nehézségek, hiányok sem magyarázzák a szakmunkásképzés magas (20—22%) lemorzsolódási arányát és azt, hogy sokan nem a választott szakmában helyezkednek el. A munka-, a tanulási fegyelem állapota nem tükrözi teljesen azt az erőfeszítést, amelyet a pedagógusok, a társadalmi szervezetek annak érdekében tettek. A világnézeti nevelés tantárgyi feltétele — a világnézetünk alapjainak oktatása — a középfokú oktatás egészében biztosított, de nemcsak e tárgyat tanító pedagógusok hibája, hogy a marxista világnézet megalapozása még egyenetlen. Az iskolák, s az ott működő ifjúsági szervezetek részvétele a közéletben, általánosnak mondható. A szűkebb környezet politikai élete ma már elképzelhetetlen a pedagógusok és a tanulók tevékeny közreműködése nélkül. Még ezek tudatában is megállapítható, hogy ugyanakkor nem erősödött megfelelően az iskolák, a pedagógusok társadalmi tekintélye. A gyakran mostoha körülmények között, hivatástudattal, politikai elkötelezettséggel végzett oktató-nevelő munka még ma sem kap megfelelő biztatást, elismerést. A főváros 23 felsőoktatási intézményében az 1975/ 76-os tanévben 50108 hallgató tanult, közülük 29 803 nappali tagozaton. Az 1978/79-es tanévben a hallgatók létszáma 51 918-ra emelkedett, a nappali tagozaton tanulók száma 30 251, közülük több mint tízezer kollégista volt. Bővült a pedagógusképző intézmények képzési lehetősége, megalakult az Államigazgatási Főiskola, Csepelen tanárképző tagozat működik, fölépült a Semmelweis Orvostudományi Egyetem új elméleti tömbje, a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola kollégiuma, folytatódott a Budapesti Műszaki Egyetem bővítése, késéssel ugyan, de elkezdődött a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem rekonstrukciója. A felsőfokú oktatási intézményekben a politikai légkör nyugodt, kiegyensúlyozott. A hallgatók többsége tudatosan, szorgalommal és felelőséggel készül választott hivatására. A hallgatók politikai elkötelezettségét bizonyítja részvételük a politikai akciókban, demonstrációkban, a sok irányú társadalmi munkában, az építőtáborokban. Az utóbbi években egyes karokon és szakokon a hallgatók között bizonyos feszültségek halmozódtak fel, amelyek összefüggésben vannak esetenként a megfelelő állások hiányával, olykor az oktatás feltételeinek romlásával, az oktató-nevelő munka hiányosságaival. Ezek a feszültségek türelmetlenségben, negatív ideológiai és politikai jelenségekben fejeződnek ki, amelyeket táplálnak a nemzetközi hatások is. A felsőoktatási intézményekben dolgozó kommunista oktatók tudása, személyes példamutatása, nevelőmunkája a diákok, de oktatótársaik körében is általában meghatározó. Többségük nagy felelősséggel, hivatástudattal látja el oktató-nevelő gyógyító és tudományos kutató munkáját, aktívan részt vesz a szocialista szakemberképzésben, a társadalmi, szakmai, tudományos közéletben. Kisebb körben azonban élnek még a polgári, kispolgári nézetek, eszmék, amelyek az oktató-nevelő munkában csökkentik a kommunista szakemberképzés hatékonyságát. 28