MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1980
1980-03-08 7. öe. - 1980_PE 7/594
s^\ nése. Kialakult a család- és nővédelmi tanácsadók hálózata: munkájuk sokat fejlődött, de még nem egységes. Elsősorban nem az egészségügyi ellátás hiányosságaival magyarázható, hogy a fővárosban gyakori a koraszülés, sok a veleszületett fejlődési rendellenesség, az értelmi és érzékszervi fogyatékosság. Megelőzésük a terhesgondozás és a serdülő ifjúság egészségvédelmének további javítását sürgeti. A csecsemőhalálozás Budapesten 1978-ban 27,2 ezrelék volt, magasabb az országos átlagnál (24,4). A főváros kedvezőtlen számai elsősorban a koraszülési gyakoriság következményei. lAz elmúlt öt év, a népesedéspolitikai határozat végrehajtásának — mind eredményeiben, mind gondjaiban — jelentős időszaka volt. Az egészségügyi intézményhálózat bővült, ennek keretében 280 szülészeti ágyat létesítettek. : s " A dinamikus intézményfejlesztés eredménye, hogy a fővárosi 0—2 éves gyermekek 30 százaléka már bölcsődében van. Figyelemreméltó, hogy a lakosság igénye a bölcsődei elhelyezésre a szociálpolitikai kedvezmények ellenére is fokozódik, évről évre 5—6000 felvételi kérelmet kell helyhiány miatt elutasítani. A főváros egészségügyi ellátásában jelentkező gondok a lakosság korösszetételével, a nagyvárosi jelleggel, az ipari, kommunális helyzettel, valamint az egészségügyi intézmények épületeinek elavultságával vannak összefüggésben. A kórházak átlagosan 72 évesek. így, annak ellenére, hogy a tervidőszakban fejlesztéssel — Délpesti Kórház — és szervezéssel összesen mintegy 2000 új kórházi ágy használatát sikerül elérni, a főváros lakosainak rendelkezésére álló kórházi ágyak száma jelenleg mégis kevesebb, mint az előző terv befejezésekor volt, mert időközben — a sürgetővé vált rekonstrukciók miatt — 3000 ágyat kellett megszüntetni, illetve működését tartósan szüneteltetni. Az új kórházi ágyak beépítésével megközelítőleg sem érjük el a feltétlenül szükséges mennyiséget. Ezzel szemben javult az egészségügyi intézmények műszerezettségének mennyisége és minősége. A nagyvárosi urbanizációs ártalmak növekedése miatt az utóbbi öt évben tovább emelkedett a szív- és érrendszeri megbetegedések száma és az emiatt bekövetkezett halálozás. Emelkedett a kórházi ápolás iránti igény az ideges elmebetegségek, a daganatos, a légzőszervi betegségek, valamint a balesetek és a mérgezések szaporodása miatt is. Az egészségügyi alapellátás szervezésének fontos feladata volt az üzemegészségügyi hálózat fejlesztése. Ma 749 orvos tevékenykedik e területen. Az üzemek igénylik a telephelyeken belüli ellátást, mivel ez közvetve a termelést is segíti. A szakszervezetek és a társadalombiztosítási szervek jól segítették az egészségügynek a táppénzes fegyelem megszilárdításáért tett erőfeszítéseit. A táppénzen levők száma azonban a korábbiakhoz képest még mindig indokolatlanul magas. Az egészségügyi és munkahelyi rehabilitáció nem a kívánt módon fejlődött. Ebben az objektív okok mellett, amelyek az egészségügy és az ipar rehabilitási nehézségeiből adódnak, a táppénzes, illetve leszázalékolási rendszer gyengeségeinek is szerepe van. Az etikai helyzet javításáért tett intézkedéseknek a kezdeti eredményei érezhetőek. Az orvosok és egészségügyi dolgozók többsége odaadással, hivatástudattal végzi munkáját. Gyakran éppen e magatartásnak köszönhető, hogy a betegek elviselik a körülmények súlyos hiányait. Azonban továbbra is észlelhetők olyan jelenségek, amelyek az orvosi etikával összeegyeztethetetlenek. Meggyőződésünk, hogy a szocialista életmód fejlődésével a párt, az állami, a társadalmi szervek és a lakosság összefogásával az orvosok, az egészségügyi dolgozók többségének segítségével ez a jelenség az egészségügyben is visszaszorítható. A szakmai vezetők és az egészségügyben működő pártszervezetek is túl óvatosan, olykor indokolatlan megértéssel kezelik ma még a feltárt etikai vétségeket. Bátrabb és nyíltabb fellépéssel a magas szakmai tudás, az önzetlen, hálapénzre nem számító magatartás egyértelmű kinyilvánításával már eddig is jobb, egészségesebb közhangulatot lehetett volna elérni. 5. Testnevelés és sport Az egészségvédelem nemcsak szakmai-orvosi kérdés. Ma okkal és joggal beszélhetünk a testedzéssel és az egészséges életmóddal összefüggő tömegigény kielégítésének gyengeségeiről. A népegészségügy érdekei, a felnövő nemzedékek állóképességének fokozása és a honvédelmi feladatok egyaránt indokolták, hogy az elmúlt években figyelmünket az ifjúság, a lakosság tömeges sportolására, illetve az ehhez szükséges anyagi, személyi és szervezeti feltételek javítására fordítsuk. Az ifjúság testnevelésében, a tömegsportban sikerült előrelépést tenni. Az állami, a társadalmi, a szövetkezeti szervek, a vállalati munkáskollektívák összefogásával többszáz kispályával, kondicionáló 25
