MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1980

1980-03-08 7. öe. - 1980_PE 7/317

- 1£k De valóban, valamilyen formában hivatalossá is kell tenni. Az én szüleim is ott laktak, akkor is József Attila telepnek hivták és életem végéig mindig annak fogom nevezni. Vannak ilyen javaslatok, amit be kell dolgozni a munkaprogramba és ezekre vissza kell térni. A felszólalásokkal ennek következtében vitatkozni valóm sincsen. Mégis, engedjék meg, hogy egy-két kérdést a felszólalásokból kiragadjak, niertjt; ha nem is vitatkozni akarok, de hozzátenni, legalábbis hozzágondolni valóm van. Az egyik kérdés a munkás pályaválasztás témája, Az egyik felszólaló elvtársnó arról szólt, hogy a gyerekek a munkáspályákat kontraszelekció alapján választják maguknak. Van ennek más kifejezése is, hogy kényszerpályává vált az, hogy valaki a munkáspályát választja. Mikor irtuk a jelentést, találkoztam a szövegezés soraiyfhogyha szakközépiskolát végez valaki és ugy megy el munkásnak, az megint csak egy kontraszelekció eredménye. Valahogy folyton azt a témát kerülgetjük, hogy aki munkáspályát választ x nálunk; az& vagy kontraszelekció, vagy kényszerpálya, vagy gyenge iskolai osztályzatok miatt választja azt. Ehhez a következőt szeretném hozzátenni: ami az életpálya megválasztását illeti - a magam korabeliekre gondolok elsősorban - mindig kicsit kényszerpálya volt. 1941-ben mentem inasnak a Ganz-Gyárba, hogy orvos szerettem volna lenni vagy mi;már nem tudom, minden esetre akkor ez volt az élet és elmentem géplakatos tanulónak, oda ahol Makádi elvtársam dolgozik, elődje voltam valamikor. Az emberből géplakatos lett és a közösségnek a legtöbb velem együtt akkor inasnak ment elvtárs rendes, becsületes, tisztesééges munkásember és a szocializmus építésének is derék harcoaa lett a legtöbb.