MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1970

1970-10-31 5. öe. - 1970_PE 5-I/362

A. Az irányelvek A vitában kialakult általános vélemény, hogy az irányelvek helyesen rögzítik a IX. kongreszszus határozatainak végrehajtását, reálisan értékelik a 4 év alatt megtett utat. A kommunisták, a pártszervezetek helyeslik a jövőre vonatkozó következtetéseket. A kongresszusi irányelvek vitájában a budapesti kommunisták nemcsak saját nevükben foglaltak állást, hanem kifejezésre juttatták a pártonkívüli dolgozók többségének véleményét és akaratát is. Az elhangzott észrevételek, javaslatok országos, fővárosi és helyi kérdésekre vonatkoztak. A javaslatok nagy többsége pozitív, de elhangzottak helytelen vélemények és állásfoglalások is, bár ezeket sem minősíthetjük rosszindulatúaknak. Egyes ilyen vélemények szerint az irányelvek túl optimista módon ítélik meg a politikai, a gazdasági és a társadalmi helyzetet, s nem mutatják meg a feltárt problémákban a megoldás útját. A viták tehát arra is figyelmeztetnek, hogy vannak még meg nem értett, tisztázatlan kérdések. A budapesti pártértekezlet minden, a fővárosban működő pártbizottság, pártvezetőség és pártalapszervezet kötelességévé teszi, hogy a vitában elhangzott és hatáskörükbe tartozó észrevételeket, javaslatokat a munkában hasznosítsák, s a megtett intézkedésekről a párttagságot 1971-ben tájékoztassák. A következőkben fejezetenként összefoglaljuk a vitákban elhangzott észrevételeket és javaslatokat. I. A nemzetközi helyzet, külpolitikánk Pártunk internacionalista külpolitikájával a budapesti kommunisták egyetértenek. Nagyra értékelik a Központi Bizottság és a kormány aktív, kezdeményező külpolitikai tevékenységét, hazánk erősödő nemzetközi tekintélyét. Kérik, hogy a párt és a kormány folytassa erőfeszítéseit az európai és a nemzetközi biztonságért, a béke fenntartásáért. Alapvetőnek tartják, hogy külpolitikánkat és nemzetközi kapcsolatainkat változatlanul az internacionalizmus, a Szovjetunióval és a szocialista országokkal való testvéri együttműködés jellemezze. Helyeslik, hogy a szocialista országok biztonságáért, a béke fenntartásáért erősítsük együttműködésünket a Varsói Szerződésbe tömörült testvéri országokkal. A felszólalók élesen elítélték általában is, de különösen az indokínai és a közel-keleti térségben folytatott agresszív imperialista politikát. Felháborodással szóltak az Egyesült Államok gyilkos vietnami háborújáról. Egyetértenek az imperializmus ellen fegyverrel küzdő népek, mindenekelőtt a vietnami nép megsegítésével. Voltak, akik aggályukat fejezték ki: vajon nem túlzott-e a vietnami és az arab népnek adott segítség? Helyeslik a nemzetközi életben meglevő feszültségek feloldására tett külpolitikai törekvéseinket. Esetenként elhangzott olyan vélemény is, hogy az USA indokínai agressziója tárgyalások útján nem szüntethető meg, ezért a szocialista világrendszernek fegyverrel kell e konfliktust lezárnia. Egyetértenek azzal, hogy folytassuk a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésére törekvő külpolitikánkat, s ennek szellemében bővítsük kapcsolatainkat a nem szocialista országokkal. Szórványos, néhány helyen elmondott javaslat, hogy reakciós kormányokkal ne tartsunk államközi kapcsolatot. A nemzetközi helyzetnek az irányelvekben foglalt értékelésével, a párttagság erről alkotott véleményével a budapesti pártértekezlet egyetért. Helyesli a párt, a Magyar Népköztársaság külpolitikai irányvonalát. Megítélése szerint ez a külpolitika — a Szovjetunióval, a szocialista országokkal, a nemzetközi munkásosztállyal, a haladó mozgalmak erőivel összefogva — szocialista építőmunkánk kedvező nemzetközi feltételeit szolgálja. A vitában elhangzott javaslatokkal egyetértve ajánljuk, hogy a kongresszuson kapjanak megfelelő súlyt az úgynevezett „harmadik világ" sokoldalú problémái. Általános az igény — s ezzel egyetértünk — hogy a párt propaganda- és tájékoztató munkájában fordítsunk fokozott figyelmet a mai kapitalizmus, a nemzetközi erőviszonyok alakulásának elemzésére, a békés egymás mellett élés, az európai béke és biztonság, a mai szociáldemokrácia, a nemzetközi méretekben folyó ideológiai harc külpolitikai kérdéseire. Nem értünk egyet néhány, külpolitikánkra vonatkozó észrevétellel és javaslattal. A vietnami és az arab nép sokoldalú támogatása arányos erőinkkel és lehetőségeinkkel, s annak megadása ezután is internacionalista kötelességünk. Nem fogadható el olyan javaslat, hogy a szocialista világrendszer fegyverrel vessen véget az indokínai agressziónak, hiszen nemzetközi politikánk alapelve: törekvés a vitás kérIC-L