MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1970

1970-10-31 5. öe. - 1970_PE 5-I/336

II. Az életszínvonal és az életviszonyok alakulása, a lakosság ellátása A szocialista építőmunka eredményeivel összhangban a fővárosi lakosság életkörülményeiben is a tervezettnél nagyobb mértékű javulás történt a III. ötéves tervben. Ezt elsősorban a növekvő pénzbevételek, az emelkedő fogyasztás, a javuló áruellátás és a bevezetett szociálpolitikai intézkedések hatása mutatja. A főváros munkaképes korú lakosságának foglalkoztatottsága férfiak esetében csaknem 100%-os, a nőknél 85%-os, s ez megközelíti a reális felső határt. Több nyugdíjas vállal munkát, mint korábban, és emelkedett a nyugdíjkorhatáron felüli dolgozók száma. 1. A FŐVÁROSI LAKOSSÁG JÖVEDELMI VISZONYAI A III. ötéves tervben a tervezettnél kedvezőbben alakultok a jövedelmi viszonyok. A munkások és az alkalmazottak egy főre jutó reáljövedelme 1970-ben országosan mintegy 30—32%-kal lesz nagyobb az 1965. évinél. Budapesten az egy főre jutó pénzbevétel 32—34%-kal emelkedik. A munkások és az alkalmazottak jövedelme gyorsabban nőtt, mint a keresetük. Ebben az ötéves tervidőszakban mintegy 25%kal emelkedik a foglalkoztatottak havi átlagos keresete. Az utóbbi négy év alatt 5%4tal emelkedtek a fogyasztói árak, több mint fele részben még az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése előtt, amikor az árak döntő többségét hatóságilag szabályozták. A családok jövedelmi helyzetének általában kedvező fejlődése megmutatkozik a fogyasztás erőteljes növekedésében is. Ez a megállapítás természetesen a dolgozók összességére vonatkozik, s ezért eltakarja azt, hogy a családok egy részének a jövedelmi helyzete az átlagnál kedvezőbben, másoké rosszabbul alakul. Az általában kedvező kép ellenére is még vannak olyan rétegek — főként a nagycsaládosok, az egyedülálló, többgyermekes anyák, az alacsony nyugdíjban részesülők, a testi fogyatékosok —, akik megélhetési gondokkal küzdenek. A következő időszakban ezeknek a rétegeknek anyagi és szociális körülményeit alapos elemzés tárgyává kell tenni és — a népgazdaság lehetőségeihez képest — helyi és központi intézkedésekkel javítani kell helyzetükön. A gazdasági reform egyik fontos követelménye, hogy a dolgozók jövedelme differenciáltabban, a munka mennyiségi és minőségi teljesítményeivel arányosan, a szakmai képzettséget figyelembe véve növekedjék. Bár a vállalatoknál ilyen jellegű folyamat megindult, a fejlődés lassúbb a kívánatosnál. Ennek egyik oka a több évre kidolgozott bérpolitikai koncepció hiánya. A bérgazdálkodás sok vállalatnál csak a pillanatnyi gondok elhárítását szolgálja. Anyagi eszközeiket többnyire a megfelelő bérfeszültségek feloldására és új munkaerők megszerzésére használják fel. A vállalatok és intézmények jelentős része nem él azzal a lehetőséggel, hogy differenciáltabb, a végzett munkának jobban megfelelő, a dolgozókat jobban ösztönző bérezést valósítson meg. Ezért a jövedelmek sokszor nem tükrözik helyesen a könnyű és a nehéz fizikai munka, a kevesebb és több, a gyengébb és jobb minőségű munka, a veszélytelen és az egészségre ártalmas, az állandóan egyműszakos és a több műszakban végzett munka közötti különbséget. Változatlanul tapasztalható az egyenlősdi szemlélete a dolgozók és a vezetők körében is. Az ezen alapuló gyakorlat károsan hat a munkaerkölcsre, akadályozza a magasabb teljesítményre való törekvést, s kedvezőtlen a termelékenység alakulására. A következő időszakban tervszerűbben, helyesebb bérpolitikával, az ösztönzők módosításával és hatékonyabb politikai munkával kell elősegítenünk a reform szellemének jobban megfelelő jövedelemelosztási módok és gyakorlat alakulását. 2. TÁRSADALMI JUTTATÁSOK, MUNKAIDŐ-CSÖKKENTÉS A lakosság fogyasztásának, s ezzel az életszínvonal alakulásának fontos tényezői a társadalmi juttatások. Ezek közül a gyermekgondozási segély bevezetése, majd a folyósítási idő meghosszabbítása különösen nagy egyetértéssel találkozott közvéleményünkben. Ezt a juttatást a fővárosban több mint 40 ezren veszik igénybe. Nagy tömegéket érint kedvezően az üzemi étkeztetés is. Jelentősen fejlődött az üdülési, a kulturális és a sportintézmények ellátása. Az erre fordított pénzeszközöket az utóbbi 3 évben 83%-kal növelték. öt év alatt a fővárosban 288 ezerről 364 ezerre nőtt a nyugdíjasok száma, a havi nyugdíj átlagos összege pedig 703 forintról 955 forintra emelkedett. Növekedett ugyanis a magasabb nyugdíjban részesülők aránya, s az ötéves tervidőszakban háromszor emelték az alacsony nyugdíjakat. Kedvező hatást váltott ki, hogy — a kiskereskedelmi árszínvonal várható emelkedésének ellensúlyozására — bevezetésre kerül a nyugdíjak évi 2%-os emelése. Az ipari és az építőipari dolgozók munkaidejének csökkentése az életszínvonal emelésének egyik jelentős tényezője. Fővárosunkban ma 752 ezer ember dolgozik csökkentett munkaidőben. A 44 órás mun12 ilc