MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1970

1970-10-31 5. öe. - 1970_PE 5-I/337

kaidő bevezetése a tervezettnél gyorsabb ütemben valósult meg, de nem minden vállalatnál teljesítették a kormány által előírt feltételeket. Nem gondoskodtak a termelés és a termelékenység megfelelő alakulásáról, a kieső munkaidőalap zömében műszaki intézkedésekkel való pótlásáról. Ebben — a szándéktól függetlenül — a csoportérdeknek a népgazdasági érdekek fölé helyezése nyilvánul meg. Ezért elsősorban a helyi gazdasági, politikai és társadalmi szervek vezetői felelősek. Hibát követtek el az ágazati minisztériumok is, mert kellő ellenőrzés és sokszor a feltételek megléte nélkül engedélyezték a munkaidő csökkentését. 3. A LAKOSSÁG ELLÁTÁSA, AZ IPARI SZOLGÁLTATÁSOK SZÍNVONALA A fővárosi lakosság pénzbevételei jelentős emelkedésének eredményéként a tervezettnél nagyobb mértékben növekedett a kiskereskedelmi forgalom: 22%kal szemben előreláthatóan 44%-kal. Ezt az áruellátás javulása támasztotta alá. Az élelmiszerekből csaknem teljesen fedezni tudtuk a szükségleteket. Nem lehetett a lakossági igényeket folyamatosan kielégíteni húsból (elsősorban sertéshúsból) és húskészítményekből, bár a főváros ellátását kiemelten kezelik, s a kormányzat több esetben is importtal igyekezett a gondokat enyhíteni. A ruházati cikkek forgalma a korábbi időszakénál dinamikusabban fejlődött. Mégis voltak ellátási gondjaink, főiként a maximált árú, olcsóbb cikkekből. Gyors ütemben fejlődött a vegyesiparcikkeik forgalma. A javuló életkörülményeket jelzi, hogy a tartós fogyasztási cikkek forgalma 80%-kal növekedett. Míg 1965-ben a budapesti munkás és alkalmazotti háztartásoknak a fele, ma már több mint 3

/

4 része rendelkezik televízióval, a háztartások felében pedig második rádiót vásároltak. A hűtőszekrény-ellátottság a háztartások 25%-áról 66%-ra, a porszívó 40%-ról 66%-ra és a mosógép 60%-ról 70%-ra emelkedett. Gyorsan növekedett a személygépkocsik száma. 1965-ben minden ötvenedik, 1969-ben pedig már minden harmincadik budapesti lakosra jutott egy személygépkocsi. A bútor iránti kereslet fokozódott, a forgalom várhatóan 40%-kal emelkedik a tervidőszak végére. A főváros súlyos lakáshelyzetét figyelembe véve is megállapíthatjuk, hogy a III. ötéves tervben kedvező változások történtek. Előreláthatóan 58 ezer család költözik új lakásba. A lakáscseréket is számítva, öszszesen legalább 300 ezer budapesti lakos került a réginél kedvezőbb lakáskörülmények közé. Budapest III. ötéves terve a lakosságnak nyújtott szolgáltatások 13%-os növelését irányozta elő, ezzel szemben várhatóan 22%-os lesz az emelkedés. A textiltisztítás, a lakáskarbantartás, a háztartási villamos készülékek javítása, a gépkocsijavító és -karbantartó tevékenység az átlagosnál is nagyobb mértékben fejlődött. Ennek ellenére is bizonyos területeken még nem lehetett a lakosság jogos igényeit megfelelően kielégíteni. A szolgáltató hálózat területi eloszlása sem teljesen megfelelő, elsősorban a peremkerületek hátrányára. A szolgáltató üzemekben nemcsak a kapacitás szűk, hanem esetenként nagy a bürokratizmus, lassú a munkavégzés. 4. AZ ÉLETSZÍNVONAL ALAKULÁSÁNAK MEGÍTÉLÉSE Azt, hogy a III. ötéves terv idején az életszínvonal a tervezettnél nagyobb mértékben emelkedett, s javultak az életviszonyok, a főváros dolgozóinak többsége a saját helyzetéből kiindulva is elismeri. A reform bevezetését követően elégedettséget keltett és elismerést váltott ki a növekvő vállalati nyereség és a részesedés, a munkaidő-csökkentés, a gyermekgondozási segély bevezetése, a többszöri nyugdíjemelés, a javuló áruellátás, a bővülő üzlethálózat, valamint az utóbbi években az egyes dolgozó kategóriákban megvalósított béremelés. Mégis, az életszínvonal alakulása sokat vitatott kérdés: a megfontolt és indokolt észrevételeken kívül jogtalan követelések és szélsőséges, demagóg vélemények is hangot kapnak. Sokan vitatják és kétkedve fogadják az életszínvonal emelkedésével kapcsolatban nyilvánosságra került adatokat. Űgy vélik, hogy a bérek nem tartanak lépést az árak .növekedésével. Ezek a vélemények gyakran szubjektív benyomásokon alapulnak, sokszor egyes termékek árának emelkedéséből vonnak le általános következtetéseket. De nem kevés azoknak a száma sem, akiknek a jövedelme, illetve annak emelkedése az átlag alatt van. Nem helyes, hogy a lakosság jelentékeny része az életszínvonal alakulását egyoldalúan, csak a fogyasztás oldaláról szemléli, s kevés szó esik arról, hogy nem növekszik megfelelő ütemben a munka termelékenysége, nem kielégítő az állampolgári és a munkafegyelem. Sokszor kifogásolható a végzett munka és a termékek minősége, a gyártmánystruktúra nem mindenben felel meg a piaci igényeknek. Tény, hogy az életszínvonal lényegesen kedvezőbben alakult, mint ahogyan azt közvéleményünk egy része megítéli. Politikai és agitációs munkánk gyengeségét is jelzi, hogy ezt mégsem sikerült kielégítően megértetni és elfogadtatni. Nem propagáljuk elég hatásosan elért eredményeinket, nem harcolunk megfelelő meggyőző erővel a téves, gyakran rosszindulatú, olykor jóhiszemű, de a valóságot eltorzító nézetek ellen. Hiba, hogy az életszínvonal növekedését jelző országos és fővárosi átlagmutatók ismertetésén kívül kevés figyelmet fordítunk az egyének, illetve az egyes dolgozó rétegek életkörülménye alakulásának vizsgálatára és megvilágítására. Fontos, hogy agitációs munkánkban világosan, minden összefüggést feltárva, reálisan, az érvek meggyőző erejével megmagyarázzuk az életszínvonal kérdéseit. A jövőre nézve is érvényes, hogy csak azt oszthatjuk el, amit megtermelünk. A személyes tervek és igények teljesülése, az életszínvonal növelése pedig elválaszthatatlanul összefügg a gazdasági hatékonyság, a termelés, a termelékenység, a munkafegyelem pozitív alakulásával. 35*