MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1966
1966-11-04 4. öe. - 1966_PE 4/331
2. A párt vezető sierepének érvényesüléséről s a pártszervezetek feladatairól vallott nézetek Pártunk vezető szerepét általában — az ország egész életének alakításában — elismerik, jónak tartják. Mégis vannak jelenségek és ezeket kísérő nézetek, amelyek a múlt évek során újra és újra visszatértek. a) A párt vezető szerepét sok helyen azon mérik le, hogy a párt tagjai milyen pozíciókat foglalnak el az üzemben, vagy az intézményben. A vezető szerep azonban nem azonos tagjainak funkcióba állításával, hanem lényegét tekintve politikai jellegű, ami abban nyilvánul meg, hogy a párt az egész dolgozó nép napi és perspektivikus érdekeit és céljait figyelembe vevő politikát folytat. Ez a politika áthatja a társadalmunk életének egészét, irányt szab, mozgósítja a dolgozó népet. A párt vezető szerepe eszméink élenjáró voltában, az eszközök és módszerek tisztaságában, a helyes politika megvalósulásában érvényesül. A munkásosztály vezetőszerepe akkor érvényesül, ha érvényesül a párt vezető szerepe. Nincs semmi ellentmondás tehát az arra alkalmas pártonkívüliek funkcióba állítása és a párt vezető szerepének további növelése között. E két dolog kiegészíti, feltételezi és nem zárja ki egymást. b) A Központi Bizottságnak a gazdasági mechanizmus reformjáról szóló határozatát helyeslik és támogatják. A tennivalókról szóló viták során a budapesti párttagság körében több olyan kérdés hangzott el, amely az új körülmények közötti alapszervezeti tennivalókra kérdez. Többen a pártellenőrzés visszaesésétől tartanak. Mások a párt vezetőszerepének megtartásáért, a szocialista vívmányokért aggódnak. Tartanak a gazdasági vezetők szubjektív ítéletétől. E problémák kritikai elemzése, az okok feltárása és megszüntetése követeli az új mechanizmushoz kapcsolódó társadalmi, működési alapelvek minél előbbi kidolgozását. A gazdasági mechanizmus reformja a pártmunkában is lényeges változásokat igényel. A fő feladatokban nincs változás. A legfontosabb tennivalók változatlanul: — a párt gazdaságpolitikai céljainak magyarázata, megértetése minden párttaggal, a munkásokkal, a dolgozók többségével; — a kommunisták egységes fellépésének, élenjáró és kezdeményező szerepének szervezése; — a gazdaságirányító munka segítése, támogatása és ellenőrzése; — a párt politikájának megfelelő kádermunka; — alapos törődés a dolgozók munka és életkörülményeivel. A gazdasági mechanizmus reformja a pártszervezetek elé az eddiginél jóval magasabb követelményeket állít. Színvonalasabb, tudatosabb és következetesebb pártmunkára van szükség. Állandóan kutatnunk és alkalmaznunk kell a pártmunka célravezetőbb eszközeit. A gazdasági egységek növekvő önállósága és felelőssége a pártszervezetek önállóságának, felelős22 ségének, szerepének további fokozódásával jár együtt. Munkájukat úgy végezzék, hogy növekedjék a gazdasági vezetők önállósága, felelőssége. Figyelmüket a gazdaságpolitika főbb elvi és gyakorlati kérdéseinek helyileg legjobb megoldására, a káderek nevelésére, a pártszervezetek belső életének szilárdítására, az ideológiai-politikai tömegmunkára összpontosítsák. Mindezek szükségessé teszik a párttagság politikai, ideológiai, szakmai színvonalának jelentős emelését. A következő időben főként a gazdaságpolitikában és közgazdaságban kell alaposabb jártasságra szert tenniök. Gondosan tanulmányozniuk kell üzemük, vállalatuk gazdasági, termelési helyzetét, hogy érdemben és szakszerűen tudjanak állást foglalni, és kezdeményezőén fellépni. Pártszervezeteink segítsék elő, hogy a gazdasági irányítás reformjának szükségességét megértsék és megértessék, hogy összhang legyen a vállalati és népgazdasági érdek, valamint a politikai és közgazdasági szemlélet között. Erre a feladatra a párt-, állami és gazdasági vezetőket megfelelően fel kell készíteni. \ c) A szövetségi politika értelmezéséről és gya- * korlati végrehajtásáról Budapesten évek óta élénk viták folynak a párttagság körében. Túlnyomó többségük helyesli a párt szövetségi politikáját, melynek elvi alapjait és összefüggéseit sokan ma is félremagyarázzák. Egyesek a munkás-paraszt szövetségre szűkítik, mások lényegében a párttagok és pártonkívüliek jó kapcsolatát, a pártonkívüliek funkcióba állítását azonosítják vele. A párt szövetségi politikájának fejlődése kifejezi azokat a változásokat, amelyek társadalmi, gazdasági életünkben, az egyes osztályokon belül és az osztályok közötti viszonyokban végbementek. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének eredményeként az osztályszövetség ma már a munkásosztály és a termelőszövetkezeti parasztság szövetségén alapszik. Ugyanakkor a munkásosztály vezetésével a haza valamennyi dolgozó osztályát és rétegét magában foglaló olyan széleskörű összefogás, amely a szocializmus teljes felépítését szolgálja. Ez a szövetség az alapja a szocialista nemzeti egység további fejlődésének. A párttagság többsége helyesli és a szövetségi politika logikus következményének tartja a szocialista nemzeti egység kialakítását. Érti, hogy a szocializmus alapjainak lerakása után a feltételei megvannak e célok elérésének. Vannak azonban olyan elvtársak, akik elméleti ismereteik hiánya vagy előítéleteik miatt irreálisnak tartják e célokat. A félreértések abból is fakadnak, hogy nem szorgalmaztuk eléggé a társadalom osztályszerkezetében végbement változások és az ebből fakadó következtetések részletes kifejtését. Erre vezethetők vissza azok a viták is, melyek az elmúlt másfél évben — elsősorban a párttagság és a munkások körében — kiújultak a tanuló ifjúság származás szerinti kategorizálásának eltörléséről. A határozat szükségességét és helyességét az elmúlt három év tapasztalatai bizonyították. A hozott intézkedések kaput nyitottak bármely társadalmi réteghez tartozó fiatal továbbtanulása előtt. II A
