MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1966

1966-11-04 4. öe. - 1966_PE 4/326

1. A lakosságot foglalkoztató főbb kérdések A társadalmi fejlődés ellentmondásai észrevehetően differenciálták a politikai közhangulatot. A hibák és ezek okainak nyílt feltárása a közvéleményben bizonyos fokú átmeneti zavart okozott. Kijavításukat célzó intézkedésekre egészségesen reagált a közvélemény. A beszámolás időszaka alatt tehát a főváros lakosságának politikai közhangulatát bizonyos hullám-mozgás jellemezte. A hullámvölgy legmélyebb pontja 1964 őszén és 1965 elején alakult ki. A kivezető utat a KB. 1964. decemberi határozata jelölte meg. A határozat nyílt helyzetelemzése és világos célkitűzése azt eredményezte, hogy a lakosság jelentős része megértette a gazdasági építőmunka soronlevő feladatait, vállalta ezek teljesítését. Jó hatást váltott ki a kommunisták kiállása és aktivitása annak érdekében, hogy gátat vessenek a kedvezőtlen tendenciáknak és megszüntessék az aránytalanságokat. Jelentős részük volt abban, hogy a budapesti munkásság többsége kézzelfoghatóan bizonyította, hogy szolidáris a párt politikájával és áldozatokra is kész. A lakosság zömének politikai állásfoglalása pozitívabb, mint ideológiai nézete. A párttagság mellett jelentős számú pártonkívüli nézeteiben is él és hat a szocializmus ideológiája. A marxizmus—leninizmus nagyobb méretű térhódításának folyamatát az előző évek gazdasági, politikai feszültségei bizonyos mértékig fékezték. A marxizmustól idegen eszmék időnként erőteljesebben jelentkeztek. a) Az elmúlt négy év során a budapesti lakosságot erőteljesen foglalkoztatta a népgazdaság helyzete. A gazdasági élet viszonylag zökkenőmentes fejlődése az 1960—62-es években azt a hiedelmet erősítette, hogy a szocializmus gazdasági rendszerében jelentősebb ellentmondások nem lehetnek. Sokan nem számoltak a fejlődés során jelentkező nehézségekkel, az objektív és szubjektív ellentmondásokkal. Ez az utóbbi években odajyezetett, hogy a VIII. kongresszus gazdaságpolitikai célkitűzéseinek a gyakorlati tapasztalatokkal való egybevetéséből sokan azt a következtetést vonták le, hogy népgazdaságunk stabilitása megingott. Ittott a „csőd"-hangulat is felütötte fejét. A szocializmus ellenfeleinek ebben az időben megerősödött a hangjuk. Pesszimizmust, bizalmatlanságot igyekeztek kelteni a szocializmus iránt. A Központi Bizottság határozatainak, intézkedéseinek hatására a népgazdaságról alkotott vélemények kedvezően módosultak. A határozatok, az irányelvek és a tervek nyomán felrajzolt távlatok a közvélemény figyelmét mindinkább a tennivalókra irányítják. A gazdasági mechanizmus kritikai felülvizsgálatával, tökéletesítésével kapcsolatos bejelentéseket, híreket a lakosság társadalmi-politikai kérdések iránt érdeklődő része nagy figyelemmel kísérte. A kezdeti felfokozott érdeklődés, a túlzott várakozás később mérséklődött. Mind többen felismerték, hogy a gazdaságirányítási rendszer reformját elsősorban objektív okok, a társadalmi és gazdasági fejlődés eredményeként kialakult új követelmények teszik szükségessé. A lakosság többsége bizalommal várta a Központi Bizottság döntését. A bizalom talaján várja a reform további intézkedéseit is, bár a részletkérdések ismeretének hiányában sok a várakozás és tisztázatlan kérdés. A gazdasági élet reális megítélését elősegítette a harmadik ötéves terv célkitűzéseinek nyilvánosságra hozatala. A főváros lakosság a tervet reálisnak, végrehajtható feladatnak tekinti. A dolgozók nagy része azonban a népgazdasági terv részletcélkitűzéseit csak felületesen ismeri. Alig ismertek a főváros és a saját munkahelyük tervelőirányzatai. Ezért a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítanunk a konkrét gazdasági célok elérését szolgáló mozgósításra. Ebben a munkában a fővárosi tanácsnak, az üzemek párt- és gazdasági vezetőinek, a sajtónak operatívabban, gyorsabban és agitatívabban kell a tájékoztató munkát megszerveznie. Különösen fontos, hogy az 1966. évi terv jó teljesítésével egyidoben biztosítsuk az 1967-es tervév jó előkészítését, az ez évben tapasztalt kedvező tendenciák további érvényesítését. b) A másik vita a szocialista építés nemzeti keretei és a nemzetköziség összefüggéseinek és ellentmondásainak értelmezése körül alakult ki. Többen a nemzeti érdekek feladását látták azokban a gazdasági intézkedésekben, amelyek a szocialista országok fejlettebb gazdasági együttműködését segítették elő. A nemzeti érdekek és a nemzetköziség összhangjának felismerését nehezítik a múltbeli, nacionalista-soviniszta eszmei maradványok. De a mai fejlődés is szül ellentmondásokat. E kérdéscsoport elsősorban a gazdasági együttműködés magasabb szintű megvalósításával összefüggésben került felszínre. A kezdeti meg nem értés után, a gyakorlat tapasztalatai alapján mind többen győződnek meg róla, hogy az együttműködés nélkülözhetetlen kölcsönösségen alapul, hazánk és valamennyi résztvevő ország érdekeit szolgálja. A Szovjetunióval való kapcsolatunkat elvi alapon nyugvónak, jónak tartják. A szocializmussal ellenséges körökben olyan nézeteket terjesztenek, amelyek a Szovjetunió és Magyarország viszonyának egyenlőtlenségét hangoztatják. Tájékozatlan, de különben jószándékú emberek körében sem hatástalanok ezek a híresztelések. A Szovjetunióhoz fűződő mély, baráti kapcsolat alakulásában az elmúlt négy év jelentős eredményt hozott. Mindez jól bizonyítja a párt helyes politikáját, a főváros lakossága internacionalista szemléletének fejlődését. Feladatunk, hogy határozottabban, meggyőzőbben, a tények ismertetésével lépjünk fel a nacionalista-soviniszta nézetekkel, a szovjetellenességgel szemben. c) A budapesti politikai közvélemény sokszínű alakulásában jelentős része van annak a bonyolult helyzetnek is, mely az utóbbi időben a nemzetközi életet mindinkább jellemzi. A lakosság nagyobb része az összetett és árnyalt fejlődés látszólag sokszor nagyon ellentmondó jelenségeiből nem mindig jut el a helyes következtetésig. Azt jól érzékelik az emberek, hogy az elmúlt években tovább 17 uc