MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1966
1966-11-04 4. öe. - 1966_PE 4/327
erősödött a szocialista országok gazdasági ereje. Kedvező hatást vált ki a szocialista országok lakosságával való közvetlen találkozások személyes tapasztalata. Azt azonban már nehezebben értik meg, hogy a szocialista országok között súrlódások miként keletkezhettek. Az elmúlt két évben élesen vetődött fel a különösen Budapesten jól érzékelhető, imperialista fellazítás elleni erőteljesebb fellépés szükségessége. Fokozódott az az ellenséges törekvés, amely a nyu J gáti rádióadásokban, sajtótermékekben, a bővülő gazdasági, idegenforgalmi és kulturális kapcsolatokban meglevő lehetőségeket ellenünk akarja kihasználni. A beutazó külföldiek szinte kivétel nélkül megfordulnak a fővárosban. Életfelfogásuk propagálásának e lehetőségeit ellenünk használják fel. A pesti ember ismert érdeklődésével sokszor visszaélnek. Azok az illúziók, amelyek mind ennek nyomán a lakosság egy részében kialakultak, megnehezítették a nemzetközi életben való jobb eligazodást. Egyesek „közeledést" vélnek felfedezni a két rendszer elvei között. Bizonytalanság tapasztalható ma is az imperializmus agresszív, embertelen és népellenes lényegének elítélésében, módosult taktikájának, s méginkább e módosulás okainak felismerésében. Ezért a politikai és eszmei nevelőmunka fokozása elengedhetetlen. Különösen külpolitikánk egyik fontos alapelvének — a békés egymás mellett élés elvének — marxista—leninista felfogását kell több oldalról erősítenünk. A lakosság túlnyomó többsége elfogadja, hogy az emberi haladás, a felszabadító mozgalmak, és a szocialista rend szempontjából egyaránt helyes politika ez. Ennélfogva érdekeinek is ez a politika felel meg a legjobban. Egyetértenek és támogatják a Szovjetunió, a szocialista világrendszer országai többségének békére törekvő külpolitikáját, a feszültségi gócok felszámolására tett erőfeszítéseket. Ugyanakkor azokra a feladatokra, amelyek abból adódnak, hogy e politika érvényrejutásának feltételeit meg kell teremteni — kevésbé gondolnak. Minden körülmények közötti érvényesülését tételezik fel. Az utóbbi időben fokozódtak a kétkedések e külpolitikai elv érvényességében, hivatkozva az USA egyre mélyülő vietnami agressziójára. Egyesek a Szovjetunió és a szocialista országok többségének magatartásában a nemzetközi osztályharc feladását is látni vélik. Mások tagadják a békés egymásmellettélés elvének és gyakorlatának helyességét, figyelmen kívül hagyva azokat a gátló okokat, amelyek késleltethetik, de meg nem akadályozhatják a szocializmus erőinek győzelmét. Az SZKP XXIII. kongresszusa egyebek között azért is keltett érdeklődést a lakosság széles körében, mert egyértelműen vetette fel az akcióegység szükségességét, a világ marxista—leninista pártjai s a világ haladó gondolkodású milliói között. A Vietnami Demokratikus Köztársaság fokozott segítésében, a világszerte szélesedő szolidaritásban az emberek az imperialisták által látrehozott háborús gócok felszámolásának lehetőségét látják. 18 í 2. A munkások helyzete és eszmei-politikai arculata A budapesti munkásság a szocializmus két évtizedes fejlődése során, mindig a társadalmi haladás élvonalában harcolt a párt törekvéseinek valóraváltásáért. A szocializmus alapja lerakásának bonyolult társadalmi folyamatában maga is alakult, izmosodott. A fővárosi társadalom továbbfejlődésének irányát és ütemét alapvetően a csaknem 700 ezres budapesti munkásság fejlődése határozta meg. A fővárosi ipar eddig kialakult szerkezete és technikai színvonala az előző évek munkáslétszáma növekedési ütemét a korábbi évek 6°/o-áról 1960. és 1965. között 4°;o-ra csökkentette. Ugyanakkor emelkedett a szak- és a betanított munkások aránya. Száz üzemi munkás és alkalmazott közül 55 tartozik e kategóriába. Ezzel együtt jelentősen fejlődött — igaz iparáganként eléggé eltérően — az üzemek törzsgárdájához tartozó munkások száma és aránya Budapest földrajzi helyzetéből, lakosságának foglalkozási struktúrájából következik, hogy a mintegy 170 ezer ingázó munkással még hosszú ideig számolni kell. Igen jelentősen nőtt a munkásnők száma: ma már a budapesti fizikai munkások 43,4 n /o-át nők alkotják. Napi munka — és utazási idejükön túl az ő vállukra nehezedik a házi gondok nagyobb része, a család ellátása, a gyermekek nevelése. A nőket foglalkoztató üzemekben a munka intenzitása fokozottabb, a munkaviszonyok az átlagosnál sokszor rosszabbak. A váltott műszak nagy megterheléssel jár. Ez önmagában is indokolja, hogy az eddigieknél nagyobb figyelmet fordítsunk a munkásnők problémáira. Szükséges, hogy a termelésben elfoglalt helyzetüknek megfelelően még nagyobb szerepet kapjanak a társadalmi és a gazdasági élet vezetésében. A termelőmunka technikai — műszaki feltételeinek folyamatos javulásával a munkások élet- és munkakörülményei is jobbá váltak. Míg a munkával közvetlenül kapcsolatos körülmények állandóan — ha nem is mindig kielégítően — javultak, igen lassú a fejlődés a munkához közvetlenül nem kapcsolódó körülmények javulásában. A munkásszállások férőhelyei 5 év alatt 15 %-kal növekedtek, a régiek kulturáltsága viszont stagnál. A nagyüzemekben dolgozó munkások üzemegészségügyi ellátása jobb lett, de az üzemorvosi munkában több figyelmet kell fordítani a munkaártalmak megelőzésének feladataira. Az elmúlt öt év 9%-os reálbéremelkedését jelentősen felülmúlja a munkáscsaládokban az egy főre eső reáljövedelem növekedése. Ennek ellenére a kiskeresetű és nagy családos munkások helyzetének javítása nagy figyelmet érdemel. Az ismert budapesti lakáshiány nyomán a munkások — különösen a több gyermekes családok — lakásgondjai elég nyomasztóak. Az épülő lakások a gondokat alig enyhítették. A munkások által lakott szükséglakások viszonylag nagy számának, a budapesti munkásság tömeges méretű lakásprob^>
