MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1966

1966-11-04 4. öe. - 1966_PE 4/323

tudatosságának formálása. Ebben vállaljanak mind nagyobb szerepet a művészeti pártszervezetek. Munkájuk tartalmi magja legyen a művészeti in­tézmények, szervezetek tevékenységének eszmei­politikai tisztasága, a szocialista tudatosság foko­zása, az alkotó légkör biztosítása. 3. Egészségügyi ellátás A kultúra fontos ága az egészségügy, amely a társadalmi tevékenység minden területére befo­lyást gyakorol. A legutóbbi budapesti pártértekez­let fontos feladatként jelölte meg az egészségügyi ellátás javítását szolgáló szervezeti reformokat, a területi alapellátás színvonalának emelését, a meg­előző szemlélet érvényesítését, és a közegészség­ügyi helyzet további javítását. E céloknak megfelelően a II. ötéves terv időszaká­ban 762 millió Ft-ot fordítottak a főváros egész­ségügyének fejlesztésére. Felépült két új szakorvo­si rendelőintézet, többet korszerűsítettek. Megnyi­tottak sok rendelő és gondozóintézetet. Több kór­házat bővítettek. Javult az egészségügyi ellátás, öt év alatt csaknem ezerrel több orvos gondoskodott a lakosság egészségvédelméről. A körzeti rendelők zsúfoltsága valamelyest enyhült, azonban az egy körzeti orvosra jutó lakosok száma még mindig magas. . . Bár az egészségügyi feladatok megoldásában tör­tént bizonyos előrehaladás, korántsem érvénye­sültek és nem érvényesülnek ma sem egyértelműen Budapesten a szocialista egészségügy alapvető kö­vetelményei. A párt, az illetékes állami és tömeg­szervezetek, de különösen az egészségügyi dolgo­zók jogosan kifogásolják, hogy mindmáig tisztázat­lanok lényeges egészségügy-politikai, valamint irányítási célok és elvek. Hiányuk jelentősen gátol­ja az egészségügy szocialista jellegének további erősödését, népegészségüggyé válását. Az elmúlt négy év során — bizonyos részered­ményektől eltekintve — alig javultak a fővárosi egészségügy legfőbb mutatói. Nem szűnt meg az egészségügyi ellátottság viszonylagos elmaradott­sága. Az ágyszám a Fővárosi Tanács kórházaiban a tervezett szint alatt maradt, az Egészségügyi Mi­nisztérium budapesti kórházaiban pedig 5 év alatt csökkent. 1960-ban 10 000 budapesti lakosra 140,4 ágy jutott, s 1965-re ez a mutató 4,5%-kal romlott. A legtöbb kórházi osztályon fokozódott a zsúfolt­ság. A kórházi ágyak kihasználtsága magasabb a kívánatosnál. Csökkent az ápolás átlagos tartama. A budapesti kórházak fejlesztésére a következő időben nagyobb gondot kell fordítani. Halasztha­tatlan feladat az általános bővítésen kívül az ellá­tottságban levő aránytalanságok megszüntetése. Az egészségügy területi egységeinek kialakításá­ra jelentős erőfeszítés történt, de az eredmények ezzel nincsenek kellő arányban. A megvalósulás még mindig kezdeti stádiumában van. A budapesti lakosság természetes szaporodásá­nak elősegítésében hangsúlyos feladat az anya-, nő-, és csecsemővédelem javítása. Budapesten 10 14 ezrelékes élveszületés mellett 18 ezrelék a művi- és spontán abortusok száma. A helyzet megköveteli a társadalmi felelősségérzet növelését, a jobb egész­ségügyi propagandát, a lakáshelyzet javítását, a bölcsődei, az óvodai és csecsemőotthoni hálózat fej­lesztését. Viszonylag mérsékelten fejlődött a szociálpoliti­kai ellátás. Megoldatlan a testi- és elmefogyatéko­sok foglalkoztatása, nincsenek kidolgozva e folya­mat rehabilitációs elvei sem. Az öregek szociális gondozásában a fejlődés nem számottevő. Legjelentősebb az eredmény a közegészségügy és a járványügy területén. Számottevően csökkent — néhány betegséget kivéve — a fertőző betegsé­gek száma. Lényegében felszámolták a gyermek­bénulásos megbetegedéseket. Ugyanakkor — az át­lagéletkor növekedésével együtt — az érrendszeri-, idegrendszeri- és a rákos megbetegedések száma rohamosan emelkedik. A levegő és az ipari vizek szennyezettsége és a zajártalom kívánatos csökken­tésében még csak a szükséges feltételek felmérésé­nél tartanak. Az üzemi dolgozók egészségügyi ellátása nem javult olyan arányban, ahogy az üzemorvosok és a teljesített orvosi munkaórák száma növekedett. Még mindig igen sok a keresőképtelenséget okozó foglalkozási megbetegedés. A táppénzes helyzet sem változott lényegesen. Az 1960. évi 5,4%-kal szemben 1965-ben a dolgozók 5,3%-a volt táppén­zes állományban. Nem sikerült megállítani a túl­zott gyógyszerfogyasztást. Növekedett a budapesti lakosság egészségügyi kultúrája. Az egészségügyi felvilágosítás és a szak­szolgálat mellett ebben nagy szerepe van a Vörös­keresztnek és több más társadalmi- és tömegszer­vezetnek. A következő években jelentősebb erőfeszítést kell tenni a budapesti egészségügyi ellátottság fej­lesztéséért. A megkezdett egészségügyi reformok következetes végigvitele a területi alapellátottság erőteljesebb javítása, a megelőzés és a meglevő betegségek súlyosbodásának megakadályozása az egészségügy vezetőinek, kommunista dolgozóinak megkülönböztetett feladata. IV. AZ ÁLLAMI ÉLET NÉHÁNY KÉRDÉSE 1. A tanácsok tevékenysége A Fővárosi Tanács és kerületi tanácsok munká­ja a múlt években fejlődött, tekintélyük növeke­dett, erősödött a tanácsi demokrácia. a) A választott testület több fontos rendeletet alkotott. Megvitatott olyan lényeges kérdéseket, mint a főváros második ötéves tervének teljesí­áse, a harmadik ötéves terv budapesti feladatai, a tanácsdemokrácia fejlesztése és a vezetés színvona­lának emelése, a belváros rendezési terve, az álta­lános- és középiskolákban folyó oktató-nevelő mun­ka helyzete, a főváros egészségügyi és tisztasági 383

Next

/
Thumbnails
Contents