MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1962

1962-10-31 3. öe. - 1962_PE 3-I/96

I - 93 - . hamarabb kiderül az igazság. Természetesen nagyon szeretnénk azt, ha az ellenkezőjét bizonyíthatnánk be az elvtársaknak. Még azt is szeretném mondani azoknak az elvtársaknak, akik jóindulattal akarnak segíteni nekünk, - azonban ez a jóindulat nem mindig éri el azt az eredményt, amit szeretnének, - hogy ne féljenek az úgynevezett kényes témúktól. Az a véleményem, hogy nincs kényes téma, ha egy politikai irányzat szilárd, ha a vezetők tudják, hogy mit akarnak. Ugy érezzük, hogy ez napjainkban igy van. Nagyon furcsa helyzet lett volna, ha mondjuk Shakespearet behivja Erzsébet királynő és azt mondja: "Te Vilmos, hagyd már ezt az állandó Richárd-témát... keress valami mást, ez felzaklatja a kedélyeket." /Derültség./ Az elmúlt években volt egy olyan ember Magyarországon, aki a III. Richárdban magára ismert. Azt hiszem elvtársak, nem Shakespeare-ben volt a hiba. /Nagy derültség./ A szinház, ha előre akar haladni, nem térhet ki a kor nagy kérdései elől - különben elvtársak, csak a Szabó-csa'ládot tudjuk játszani. /Derültség./ Azt is szeretném még ehhez hozzátenni, hogy ne féljenek a formabontástól se annyira, hiszen a formabontás uj utak keresését jelzi. Természetesen figyeljenek oda a túlzásokra? de kedves elvtársak fel szeretném hivni a figyelmet arra: figyeljenek oda a szürkeségre is, a falmellettiségre is, a gyávaságra is, szóval olyan dolgokra, olyan tulajdonaágokra, amelyekkel sokkal jobban megélhetnek, napjainkban bizonyos emberek, mint a művészi bátorsággal. Nyilvánvaló elvtársak az, hogy Önök is és mások is, amikor szinházba mennek, ma mást és máskép akarnak látni és hallani, mint az elmúlt években. Ma már eldöntött kérdés az, hogy Magyarországon szocialista színházat akarunk létrehozni. Természetesen sokat vitatkozunk azon és állandóan vitatkozni is fogunk - hogy ezt a szinházat ki-ki hogyan képzeli el. J

^nnak csak örülni kell, hogy napjainkban elérkeztünk oda: a szinházak most már kezdenek különböző arculatokat ölteni. Ugy érezzük, ezt a folyamatot a kongresszusi irányelvek segítik, s azt kérjük, hogy az elvtársak segitsék tovább, legyenek türelemmel, mert mi önmagunkhoz türelmetlenek vagyunk. Akkor legyenek az elvtársak velünk szemben idegesek, ha mi elégedettek leszünk az elért eredményekkel. Dehát erről pillanatnyilag mincs szó. Még arról szeretnék beszélni kedves elvtársak, hogy sok szó esik a szinházak állami támogatásáról. Szeretném ennek felelősségét e^y