MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1962

1962-10-31 3. öe. - 1962_PE 3-I/95

csak papiron vannak meg, azt az elmúlt évek gyakorlata bizonyitja. Körülöttünk minden forrásban van, az élet soha olyan bonyolult nem volt, mint napjainkban, s az igazi művészet feladata mindig az volt, és az ma is, hogy - Shakespeare szavaival szólva, kicsit természetesen szabadon - tükröt tartsunk a természetnek, felkutatva a kor tulajdon képét és lenyomatát. Elvtársak, fel kell tennük a kérdést önmagunknak, hogy színházaink vájjon felmutatják-e korunk hü képét? Meg kell mondani, hogy a azánsék - s ezt nyugodt lelkiismerettel állithatom- meg van"bennünk, de tudjuk, hogy a szándék önmagában még kevés. Azt mondják, szinházi válság van. Az kétségtelen tény, hogy ma nehezebb megtölteni azinházaink nézőterét, mint héány esztendővel ezelőtt, de itt furcsa válság van, mert ha mondjuk egy Mm&iere, vagy Sophokles előadást többszázezer ember nézhet meg televizión keresztül, akkor azt lehet mondani, hogy ilyen szinházi válságot még nem látott a történelem. A szinház - tudomásul kell vennünk, s ezt kicsit szomorúan kell mondanunk - elvesztette egyeduralkodói helyzetét; körrülötte felnőttek a társművészetek, a nekünk tudnunk kell azt, hogy nagyon nehéz helyzetben vagyunk, ha lépést akarunk tartani a korral. A közönség választási lehetősége rendkívül nagy és csak a valóban élményt jelentő alkotásokat jutalmassa elismeréssel.Az elmúlt évek sikerei egyébként ezt bizonyítják. A magam részéről nem félek a televíziótól, mert az a véleményem, hogy ez a technikai csoda is olyan megszokottá válik majd egyszer, mint a rádió, vagy a hangosfilm, de addig - s ez az idő kiszámíthatatlan - nehéz idők jönnek a színházra. Hogyan lehet megszólalni a kor hullámhosszán, - ezt minden színháznak önállóan kell megfogalmaznia, ^lmultak azok az u.n. szép idők, amikor egy-két "csalhatatlan ember" okosakat mondott. Most nehezebb idők jönnek: saját fejünkkel kell gondolkodnunk. De azt kérjük az elvtársaktól, hogy bizzanak bennünk - és nekik is könnyebb lesz. Szeretném azt mondani, hogy derüljön ki az: vájjon milyen tehetségesek vagyunk, mert abban az esetben, ha túlságosan sokat bábáskodnak körülöttünk félő, hogy elvész a gyerek, s az amár az ember természetéből adódik, hogy ha tul sokan akarnak segiteni neki, akkor az esetleges bukásnál bizony állandóan talál kifogásokat, s azt mondja, hogy nem azért bukott meg, mert benne van a hiba, hanem azért, mert itt és itt és itt akadályozták munkáját. A mi kérésünk tehát az az elvtársakhoz, hogy hagyjanak bennünket megbukni, akkor