MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1962

1962-10-31 3. öe. - 1962_PE 3-I/20

- 18 tü képzettsége, vagy a vezetéshez nem értés;, valamint egyes műszakiak passzivitása. Nem tartjuk helyesnek a jelenlegi módszerrel végrehajtott munkanapfényképezéseket. Most pedig szeretném kissé részletezni e négy pont jelentőségét és fontosságát, Müszakiaink egy részénél, ha felvetjük előttük, hogy ma a szocialista brigádmozgalom időszakában sokkal dinamikusabban, rugalmasabban kell vezetni, mert ezt követelik tőlük a feladatok, a válasz az, hogy ez már lo évvel ezelőtt is igy ment és akkor most is igy kell ennek mennie. Vagy ha ragaszkodunk ahhoz, hogy változtasson az álláspontján, akkor olyan követelésekkel áll elő, amelyek teljesíthetetlenek. De semmi szin alatt nem akarja megérteni, hogy neki a brigád előtt kell járni, a feltételeket biztosítani. Egyes műszakiaknál fennáll az elvtelen barátság, a protekció-rendszer, amely káros és nem a népgazdaság érdekeit szolgálja. Van, aki burkoltan, de- ügyesen tudja ezt csinálni. De ha ez kiderül, akkor káros. /Derültség/. Nyilvánvaló, hogy nem hat jól az olyan emberekre, akik becsületesen szolgálják a közügyet, odaadóan, kiválóan dolgoznak, ha ez a műszaki olyan barátot dicsér meg, jutalmaz, aki munkájával nem a legjobbat produkálja, vagy éppenséggel nem törődik a társadalmi renddel sem. A másik veszélyes dolog a népgazdaságra a szép fiu megjátszása. Ezáltal mérhetetlen károkat lehet okozni a népgazdaságnak. Nem beszélve arról, hogy ez mennyire rontja a munkafegyelmet. Az ilyen emberek fitytyet hánynak törvényeinknek. Ha felvetjük nekik ezt a hibát, elsírják magukat, hogy ma már nem lehet ugy bánni a dolgozókkal, s nem lehet olyan módszereket használni, mint a múltban. Ha tovább vizsgáljuk ezt a kérdést, kiderül, hogy az illető nincs is tisztában törvényeinkkel. De ugyanakkor az illető mai ember, tudja, hogy ha a múltban egy dolgozó pl.eltört, vagy összevert egy szerszámot, akkor mit kapott érte, vagy ha éppen megsértette a munkafegyelmet. Ma már ez a vezető csendesen szemléli ezeket a kérdéseket. Ha megkérdezzük tőle, hogy kit vont felelősségre ezekben a kérdésekben, akkor kiderül, hogy senkit sem. Idősebb dolgozóink felháborodva vetik fel azt, hogy miért nem állítunk gátat egy ilyen kérdés elé. Ha a múltban a tőkésnek az ilyen cselekmények kárt okoztak, s ő ezt tudta, akkor miért tűrjük mi, hogy a közös ügynek kárt okozzanak.