MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1962

1962-10-31 3. öe. - 1962_PE 3-I/115

- 112 gozóinak 66%-a nő, s ugyanakkor csak 4%-a az, aki vezető funkciót tölt be. Miért van ez igy? Elsősorban a szemlélet kérédésében van a hiba, mert elvben mindenki elfogadja a pártnak azt a helyes irányvonalát, de a gyakorlatban, amikor alkalmazni kellene, számos kifogáé merül fel. Többek között olyan is, hogy a nők maguk sem akarnak betölteni vezető állást. Persze előfordul ilyen is, hogy a kellő segitség hijján nem birkózik meg a feladattal. De a hiba inkább ott van, hogy meg sem próbálják a vezető funkcióba való állitást. Pl. az egyik nyomda igazgatója a kérdéssel kapcsolatban kijelentette: a nyomdaipar mechanizmusából ered, hogy a nők nem lehetnek vezető állásban. Szt megcáfolja a másik nyomdaipari vállalat, ahol megfelelő arányban alkalmaznak nőket vezető állásban. Bebizonyosodott tehát, hogy megfelelő hozzáállással a kérdést meg lehet oldani. De az ellenállás nemcsak a vezető állás betöltésénél merül fel, hanem a női szakmunkások alkalmazásánál is, vagyis ugy látom, hogy a hagyományos férfi munkánál merül fel az a kérdés. A kerület egyik MÜM. intézetének párttitkára mondta, hogy a női műszerészek elhelyezése gond a számukra. Az emiitett nyomda müszerészigénnyel lépett fel, s amikor közölték, hogy női munkaerőt küldenek, mindjárt viszszaléptek az igénnyel. De nemcsak a nyomdaiparban jelentkezik az, hogy húzódoznak a női vezetőktől, hanem a tipikusan női szakmáknál is, mint pl. a ruha- és a textiliparnál. Pedig itt túlnyomó többségben nők dolgoznak. Ha jobb is az arány, de egyáltalán nem megfelelő a női vezetésben való részvétele. A szemlélet kérdésének megváltoztatása mellett a kérdés megoldását a tanulásban látom. Itt áttérnék a tanulás kérésére, illetve arra, hogy lehetne nagyobb lehetőséget biztositani a tanulásra. Egyetértek a határozati javaslatnak azzal a pontjával, amely a felnőtt-oktatásban növelni kivánja a müszakváltásos iskolák számát. Amikor ezt a kérdést felvetem, nemcsak mint nőproblémával foglalkozom vele, hanem mint a két műszakban dolgozók továbbtanulási problémájával is. Mindannyian tudjuk, hogy az eddiginél sokkal nagyobb számban kivannak tanulni a dolgozók.' A technikumban nincs elég hely, hogy az igényeket ki lehessen elégiteni, a gimnáziumok viszont korlátlan számban tudnak felvenni hallgatókat, akik tanulni kivannak, s ma már nemcsak az általános műveltséget emeli az, ha a dolgozók elvégzik a gimnáziumot, hanem a továbbtanulásra is van lehetőség.