MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1959
1959-10-31 2. öe. - 1959_PE 2/92
- 81 közvetlenebbül kellett volna foglalkozni. Gazdaságpolitikai és kultúrpolitikai feladataink megoldásához a jövőben több segítséget kérünk, elsősorban munkánk politikai tartalmához. Szeretném végül elmondani a kerületi pártértekezleten elhenagzott egyik javaslatot, amely a Szervezeti Szabályzat módosítására vonatkozott. Eszerint - és ez kapcsolódik a beszámolóban is érintett KISZ munka megjavításához - javaslatunk igy szólna. Ez a Szervezeti Szabályzat 4. fejetének 8. pontja, annak a 3* bekezdése. Javasoljuk, bogy igy szóljon ezt a rész: A KISZ tagok párttaggá, vagy tagjelöltté való felvételekor az illetékes KISZ taggyűlés ajánlásé helyettesitheti az egyik ajánlót. A jelenlegi szerint ez az illetékes KISZ Bizottságok hatáskörébe tartozik. Én nem kivánom ezt külön megindokolni, ez réssuen válasz is azokr a problémákra, amelyek a KISZ-nél jelenleg mutatkozó avantgardista szemléletet lennének hivatva felszámolni. Végezetül a Budapesti Pártbizottság beszámolóját, a Reviziós Bizottság beszámolóját elfogadom, valamint a határozati javaslatot és igyekszünk ezt erőnkhöz mérten a lehető legjobban végrehajtani. Gegesi Kiss Pál, a Budapesti Orvostudományi Egyetem rektora : Tisztelt Értekezlet! Kedves Elvtársak! Örülök, hogy a véletlen ugy hozta magával, hogy Anda elvtársnak, az I. ker. párttitkárának felszólalása után kaptam szót, hiszen 6 lényegében értelmiségi problémával foglalkozott, s magam is, mint értelmiségi területen dolgozó kommunista, de mint értelmiségi származású is ugy gondolom, felülről tudok ehhez a kérdéshez hozzászólni. Mindenekelőtt: a beszámolóval, amelyet Marosán elvtárs a pártbizottság nevében tartott, egyetértek, azt elfogadom. Világossá vált előttem ezen az értekezleten az is, hogy Budapest pártbizottsága, Budapest kommunistái előtt milyen bonyolult, milyen sokrétű feladat áll, s a beszámolóból az is világos lett, hegy azokat a feladatokat, amelyeket az 1957-es budapesti értekezlet Budapest kommunistái elé tűzött, lényegében megoldották. És mindaz a sok' kétely, amely - én nagyon jól emlékszem a csepeli küldöttértekezletre - még akkor mint zavaró körülmény ott jelen volt, nagyreészt eltűnt, eltűnőben van. Igen megnyugtató az, hogy a beszámolóban tulajdonképpen egyetlen nyugtalantió jelenség emelődött ki, amit több felszólaló is megerősitett, én is erről szeretnék beszélni, ez az elbizakodottság, az önteltség
