MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1959

1959-10-31 2. öe. - 1959_PE 2/147

- 136 szitőnél, átvenni a tartalékos tiszti igazolványát. Az elvtársak megüzenték, hogy nem kell eljönnie Kádár elvtárs, elvisszük ki magának* Nem kérem, ez is állapolgári jog és kötelesség! Nekem el kell mennem, át kell vennem, mert, ha én nem teszem meg, akkor milyen cimen várom, hogy más elmenjen és eleget tegyen ennek. Abban az iskolában ahová a kislányom jár, szeptember 1-én megnyitották az évet. Megolvastam, 16oo-an voltunk ott. Ebből 12oo nő volt, 800 gyermeket indítottak útnak. Ha ezt Budapestre vetitem, vagy az egész országra, akkor megkérdezem ettől a pártértekezlettőlí mindegy, hogy ezeknek ki beszél és mit beszél? Ott van a tömeg. Tessék beszólni és irányítani, mert a legérzékenyebb területről, a gyermekekről van szó. Ki nem szereti a gyermeket? Aki a gyermeket nem szereti, az abnormális ember. Ki nem óhajt a gyermeke boldogságáért, neveléséért, műveltségéért többet tenni? Hol mozdíthatunk meg százezreket? És kedves férfi elvtársak, miért tartanak fontosabbnak egy ultipartit, minthogy egy évben kétszer elmenjenek és megnézzék, mi történik a gyermekükkel/taps • / Miért beszéltem erről? Azért, mert a szocializmus, a kommunizmus anyagi bázisa, anyagi győzelme már nem lesz vitás, legalábbis a Szovjetunió, Kina, a szomszéd Csehszlovákia eredményei és a mi eredményeink is ezt bizonyitják, Dehát a jézusát, az anyagi feltétel mellett gondokodnunk kell arról, hogy saját generációnk, saját gyermekeink olyanok legyenek, akikre büszkék leszünk, A referátumban sok szó esett arról - és másik is szóvátették - hogy önelégültség, elbizakodottság ütötte fel a fejét. Meg kell mondaonm az elvtársaknak, hogy számunkra ez a kérdés nem közömbös. Kádár elvtárs tegnap három olyan kérdést érintett, amelyeket nagyon meg kell szivlelni. Ezek közül az egyike az, hogy világnézetünkben az ellenség most már nem tud ugy turkálni, ahogy turkálhatott, a másik az, hogy mindent el fog követni, csakhogy sorainkban zavart keltsen, a harmadik pedig, hogy össze is ugrasson bennünket. Mi a magyarázata annak, hogy néhány helyen megint veszekednek, megint intrikálnak a kommunisták? Mintha Mező elvtárs és társai azért pusztultak volna el, hogy valaki újra ugyanabban a helyzetbe jusson, hogy kezdje elölről: ki a fejes, ki a dudás a csárdában. Nem, ez nem egészséges ós nem jó. Nem olyan kérdésről beszélünk, amely általános az egész országban. Pártéletünk egészséges. De beszélünk azokról a tendenciákról, amelyeket ha nem veszünk észre, ha nem veszünk figyelembe, akkor ebből komoly bajok lesznek, ORSZÁGOS LEVÖLTÁR