MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1959

1959-10-31 2. öe. - 1959_PE 2/148

- 137 Vegyünk csak egy másik kérdést. Ha valakit a párt kiemel egy munkapad mellől és vezető posztba ültetnek be, a kettő közötti ugráson dől el egész jövő sorsa. Mit mondunk neki? "Menj, politikailag megbizható vagy, az osztálynak hü tagja volt, állj helyt, dolgoztasd az embereket." Azután oda került, beült a kocsiba, leült az Íróasztal mellé, megkapta a háromszoros jövedelmet - az átugrás nagyon nehéz találkozott a szép titkárnővel is /mozgás/ és egyszer csak elkezd felvenni valami furcsa modort, valami furcsa hangot. Néha az ember találkozik ilyennen az utcán: már csak megbiccenti a kalapját. Két évvel ezelőtt nem ezt csinálta. Mikor aztán kezd rosszu menni a dolog, odamegyünk hozzá:"Dehát jó ember, nem tanulsz?" - "Nekem nem kell tanulnom!" - a válasza. És ha egy vagy két év múlva elteszik onnan, akkor ő a megsértett, a megbántott ember, akit nem ért meg a párt. Nem elvtársak! Kommunistának lenni mindig nehéz volt. Nehéz a harcok idején, különösen Horthy alatt, nehéz volt 1945* után vállalni a népszerűtlen feladatokat, 1956-ban is kiállnia és kommunistának lenni. Most sem egyszerű dolog, s ezért voltunk bátrak azt mondani: senki nem köteles párttag lenni, senki nem köteles funkcionárius lenni, ha ezeket a normákat, követelményeket nem igyekszik teljesiteni. Számunkra változatlanul fenn fog maradni az a kérdés, amely abban kifejezésre jut, hogy nekünk mindent meg kell ragadnunk, őszintén és nyiltan, hogy kapcsolataink a tömegekkel semmi körülmények között ne lazuljanak meg. Egyébként elvtársak, a napon élünk, utcán járunk, társaságban vagyunk. Mindenütt pontosan önmagunkat és pártunk politikáját kell adnunk. Nagyon kevés szót eltettem én például az antiszemitizmus kérdéséről. A nacionalizmusról annál többet. Nem fogjuk tudomásul venni, hogy egyes elvtársak társaságban eltűrik, hogy mellettük mindent lehet mondani, hogy nem utasítják ott mindjárt vissza. És azt sem fogjuk eltűrni, hogy a nacionalizmusnak nagyon finom mérgét fogják behozni a párt sorai közé és összeugratják majd az embereket. A hadsereg pártkonferenciáján beszéltem erről, hadd szóljak róla a budapesti elvtársaknak is. Azt mondottam: " a népköztársaságunkhoz való hűség kérdése volt, amin magunk vizsgáztak kedves hadseregbeli fegyveres katonáink, BM. dolgozok ós munkásőrök. A maguk számára van még valami. Nem lehet a magyar hadseregnek, a belügyminisztériumnak tisztje az, aki nem tiszteli, becsüli és szereti a Szovjetuniót." /hosszantartó, nagy taps./ Megmondjuk, van törekvés arra, hogy a párt tagjai sorában se legyen egyetlen ember sem, akinek viszonya a Szovjetunióhoz nem rendezett. És ha valakinek az a véleménye, hogy •/• . ^ ORSZÁGOSUEVÉLXAt 1^.