MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1988

1988-04-23 219. öe. - 1988_PB 219/106

- 100 emberek szolgálják ennek az új/kirajzolódó programnak a végrehajtását. És ha ehhez szabad két megjegyzést fűzni; ne féljen a pártvezetés az egyéniségek vezető állásba kerülésétől, ne az elszűrkítésre törekedjék. Ne féljen az önálló gondolkodástól, azt inkább ösztönözze. Akkor lesz esély arra, hogy ezek a személyi garanciák megteremtődjenek. Én azt gondolom, hogy ahhoz, hogy egy új konszenzus kialakuljon, ahhoz a pártegység feltételeinek megteremtése nélkülözhetetlen, de nem elég. Én úgy látom, hogy ezt a konszenzust nap mint nap újra kellene teremteni. Nem azért, mert ez nekünk tetszik 1957-óta, hanem azért, mert enélkül nem lehet cselekvővé tenni az országot. Én nem azt tartom ma a valódi problémának, hogy a konszenzus hiányában a társadalmi rend vagy netán a hatalom alapjai lennének veszélyben, ezek nincsenek veszélyben. A magyar nép szocializmust akar, tudja, hogy mit köszönhet ennek. Ha a pártnak van világos programja, cselekvőkész, képes cselekedni, akkor elfogadják a párt vezető szerepét. A konszenzus ahhoz kell, hogy az emberek hajlandók legyenek fölzárkózni. Ha ugyanis nincs egy ilyenfajta konszenzus, akkor cselekvőképesség meg összefogás helyett közömbösség, kivárás, taktikázás fog uralkodni. Ez pedig nem visz ki minket a bajból. Ennek a konszenzusnak megszűntek a gazdasági alapjai. Nincs életszínvonalnövekedés, rövid távon tehát nem lehet arra építeni, amire építhettünk több évtizeden keresztül.Mi lehet hát akkor ennek az új konszenzusnak az alapja. Én azt gondolom, egy világos fölismerés és egy szándék. A fölismerés, hogy egy korszak befejeződött Magyarországon, és a világos szándék, hogy egy új korszakot el kell indítani. Ezt kell fölvállalnia a pártértekezletnek és én ezt történelmi szerepnek tartom. Ezt nem mulaszthatjuk el. Szóba csak azért hoztam, mert az a véleményem, hogy éppen ezért, ennek pártértekezletnek és döntéseinek nem a kontinuitásra kell törekednie, hanem a megújításra, annak kell dominálnia. Célokban, eszközökben, módszerekben, stílusban egyaránt. Nem öncélú reformokra van tehát szükség és nem rossz kompromiszszumokra, hanem arra a változtatásra, amit mindenki vár. Ha ezt fölvállalja a pártértekezlet, megtette azt, amiere tényleg széles körben vár ez az ország. Köszönöm figyelmüket. AOG