MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1988

1988-04-23 219. öe. - 1988_PB 219/89

- 83 hangulat a kommunisták körében, hogy egy testületi összegzés hitelességéhez az is hozzájárul, a véleménymondás meghallgattatásának érzéséhez az is hozzájárul, hogy ha formailag sem adunk támadási felületet arra, hogy kézbe kapják a felsőbb szerv állásfoglalását a pártszervezetek akkor, mikor ők még meg sem fogalmazták a sajátjukét. Ezt fontos dolognak tartom még akkor is, ha lassítja és nehezíti a munkát. Fontos dolognak tartom azt is, hogy amikor viták után közös nevezőre jutottunk, követelményként állítottuk a pártbizottsági tagjaink elé, hogy most pedig menjenek vissza a saját pártszervezetükbe, mondják meg, hogy miben döntött a pártbizottság, mondják meg az ottani észrevételek közül mi került bele az állásfoglalásunkba, és mondják meg azt is, hogy mi nem és miért nem. Ezt ha úgy tetszik a pártmunka mozgalmi jellegeként vagy a tagsággal folytatott folyamatos párbeszédként a jövőben is gyakorolni kívánjuk. Nem ilyen intenzitással természetesen, hiszen az életnek eltérő műfajú szakaszai vannak. De úgy éreztük, hogy a bizalom többek között ilyen, talán apróságon, nem a lényeghez tartozó munkamódszerbeli kérdéseken is múlik. Kedves Elvtársak! Mi jellemezte a vitáinkat? Én azt hiszem, hogy a vitákat valóban felelős együttgondolkodás és tettrekészség jellemezte elsősorban. Különösen a viták végét. Közben is, a végén is, természetesen ingerültség, túlzások, szélsőséges nézetek is hangot kaptak. Én úgy gondolom, hogy ennek az ingerültségnek az okait egy kicsit alaposabban kellene elemeznünk, hiszen saját párttagságunkról van szó, és nem hiszem, hogy egyszerűen a gazdaságra visszavezethetőek ezek a kérdések. Talán az is leegyszerűsítés, ha úgy fogalmazom meg az egyik fontos okot, hogy a párttagnak - miközben jelentős nyomás alatt áll környezete részéről - környezetében az egész pártért, a politikáért kell felelősséget vállalnia személyes felelősségként. És ő úgy érzi, hogy neki nem volt köze a helyzet kialakulásához, a meghatározó döntésekhez, legalábbis ezek döntő többségéhez. Olyanért kell tehát felelősséget vállalnia, s érzi, hogy ezt nem kerülheti ki, hiszen kommunista, melynek eldöntésében, kialakulásában igazán nem volt része. Ettől természetes módon válik <?3