MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1987

1987-06-15 212. öe. - 1987_PB 212/60

- 10 kapcsolatban. Ma részkérdésekben legalább olyan hevességű vitáink vannak, mint korábban, a szocializmus építésének kezdeti szakaszában, alapkérdésekben voltak. Ha az értetlenség, illetve szembenállás gyökereit keressük - s "leszámítjuk" a politikának, illetve végrehajtásának ténylegesen meglevő hibáit, torzulásait, valamint a szubjektív ellenérdekeltséget -, akkor legfőbb problémának a szocialista gazdaság néhány alapkategóriája, összefüggése valós vagy látszólagos elméleti tisztázatlanságát, illetve a közgondolkodásban velük kapcsolatos zavart találjuk. A gazdaságpolitikai gyakorlat - még akkor is, ha az elmélet és a gyakorlat sok tekintetben természetes fáziskésésben van egymáshoz képest - gyakran nincs alátámasztva az elmélettel, tehát az ideológiai háttér hiányos és kidolgozott elemei sem mind ismertek, s nem elfogadottak. Alapvető kérdés a szocialista gazdaság árutermelő jellegének s az ebből következő gazdasági törvényszerűségnek a felismerése és elismerése. A közgondolkodásban meggyökeresedtek olyan eddigi nézetek, amelyek a szocialista tervgazdálkodást a voluntarista felfogású, központosított, tervlebontásos mechanizmussal - s egyúttal az árú-, pénz- és piaci viszonyok fokozatos kiszorításával - azonosították. Ezzel együtt jár - ha nem is általában és azonos mértékben, hanem főleg egyes társadalmi csoportoknál - a gazdaságirányítás közvetett módszereinek, az értéktörvény érvényesülésének, a gazdasági hatékonyságra ösztönzésnek konzervatív ideológiai alapú elutasítása. Ugyanakkor időnként figyelemre méltó bázist tud szerezni magának a "reformdemagógia". Túl ezeken, tömegesen van jelen és népszerű - az a vulgáris felfogás, amely szerint minden úgy alakul a gazdaságban, ahogy a társadalomirányítás eldönti és szabályozza, ezért a hibák, negatív hatások kiküszöbölése csak szándék dolga. A gazdasággal, illetve az életszínvonalpolitikával kapcsolatos kérdések másik sarkalatos pontja az "egyenlőség-egyenlőtlenség" témaköre. A munka szerinti elosztás, a teljesítmények szerinti differenciálás általánosan elfogadott elve csak nehezen válik ténnyé a közgondolkodásban. Ebben szerepe van a társadalmunkban létező, nem szocialista elveken alapuló, továbbélő egyenlőtlenségnek, a munka szerinti elosztás elve következetlen érvényesülésének, a munka nélkül vagy azzal nem arányosan szerzett jövedelmeknek. További forrása a felszabadulás után általánossá vált egyenlőség-felfogás, amely ma is széles tömegek sajátja, s amely minden látható, érzékelhető egyenlőtlenséget elutasít. A közvélemény jelentős ellenállása keresztezi például a munka szerinti elosztás és a szociális gondoskodás elveinek egymástól elkülönített, következetes érvényesítését. 60