MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1987

1987-06-15 212. öe. - 1987_PB 212/59

-9 Ennek alapvető oka, hogy korábbi propagandánkban a tőkés rendszer válságát pontatlanul, leegyszerűsítve mutattuk be, túl koraira datáltuk lehetőségeinek kifulladását, a kapitalizmus alkonyát. 4. A gazdaság ideológiai kérdései Az elmúlt öt évben - társadalmunk helyzetével szoros kapcsolatban a gazdaság - és életszinvonal-politikai propaganda jelentette ideológiai munkánk súlypontját. Ezt egyfelől a széles körű, tömeges érdeklődés, másfelől a társadalom erőinek, tartalékainak maximális mozgósítására irányuló politikai szándék indokolta. A budapesti pártszervezetek propagandájukkal főleg arra törekedtek, hogy reális helyzetképet adjanak hazánk gazdaságáról. Rámutassanak egyrészt a közép kelet-európai térség történelmi értelemben vett "viszonylagos elmaradására", másrészt a szocializmus építésében elért korszakos gazdasági eredményekre, feltárják a gazdasági egyensúly megbomlásának, a növekedés lelassulásának tényezőit. Bizonyitani kivánták, hogy a magyar népgazdaság eddig elért színvonala, kiaknázható tartalékai, illetve a dolgozók célirányos erőfeszítései biztosithatják a helyzet stabilizálását, a strukturális átrendeződést, s később a növekedési ütem, majd vele az életszínvonal emelkedését. a. A népgazdaság jelenlegi helyzetének kialakulásában jelentős szerepe van egy immár hosszabb történelmi folyamatnak. Az is nyilvánvaló, hogy a gazdasági egyensúly megteremtése, illetve a magyar gazdaság új szerkezete kialakítása, a növekedés gyorsítása új meg új - tudatilag is megalapozott - erőfeszítések révén csak hosszabb fejlődési időszak eredménye lehet. A hazánkban is megindult történelmi méretekben zajló "extenzívintenzív" váltás olyan feltételek között megy végbe, amely a magyar gazdaság jelenlegi többszörösen nyitott jellege miatt olyan új megoldásokat és módszereket kivan, amelyek nem mindig következnek egyértelműen eddig hirdetett elveinkből és a korábbi fejlődési gyakorlatunkból. A növekedés ily módon történő megközelítésének megértetését nehezíti, hogy a mostani helyzet megváltoztatására kijelölt feladatokkal közvéleményünk általában egyetért ugyan, de legalább ilyen mértékben hangzik el kritika a követendő gazdaságpolitika eszközrendszerével, gyakorlatával 53