MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1984

1984-07-05 194. öe. - 1984_PB 194/28

II. napirendi pont VITAÖSSZEPOGLALÓ B/PB/16/1984.VII.5. 3.sz. melléklet

. PUSZTAI Ferenc elvtárs; Tisztelt Pártbizottság! A Pártbizottságnak egyik jelen nem lévő tagjától tanultam én egyszer egy mondást, szívesen alkalmazom és miután a Pártbizottság ülésén először vagyok ebben a helyzetben, most először elmondom. Szemléletként ellenben igyekszem tartani magam hozzá. Tehát a vitában elhangzott kritikai észrevételeket megértettem, köszönöm, mert megértettem, a dicséreteken meg gondolkodni fogok. Tudniillik az emberben ez a második, ez nem reflex, az első az igen. Kedves Elvtársak! Mielőtt néhány rövid észrevételt tennék a vitában felmerült elemekre, az előkészítésről szeretnék valamit mondani. Azért mondom, mert a mostani vita is érzékeltette azért, hogyha lekerekített mondatokba, meg fegyelmezetten, meg tulajdonképpen élesebb polemikus hang nélkül is nyilvánítottak véleményt a hozzászólók, itt nagyon kemény nézetek szembesüléséről és nagyon nehéz feladatok megvalósításáról van szó. És ez a vitasorozat,amelyiken ennek az anyagnak az előkészítése végigment, ezt nagyon igazolta. Én tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy egy sereg embernek oka lett volna utána udvariasan - a fair play szabályaihoz igazodva elnézést kérni a vita közben kifejtett nézeteiért, de azt hiszem, ez nem lett volna helyes. Egy dologban summázódott bennem mindez az indulati tapasztalat, kiderült, hogy ez a téma senkinek nem közömbös. Itt mindannyian érezték a tétet és éppen ezért nagyon hevesen és személyes meggyőződéssel nyilvánítottak véleményt. Én azt hiszem, hogy a továbbiak szempontjából ez egyáltalán nem formai tényező, ezt nekünk nagyon jól kell tudni, tartalékot is jelent tudniillik. Engedjenek meg egy kitérést: az iskoláról szeretnék valamit ehhez kapcsolódóan mondani. A közéletben forgolódók nagyon jól tudják, érzékelik, hogy mennyi minden jelezheti azt, hogy minek milyen a társadalmi feszültsége, tétje éppen az adott pillanatban. Engem személy szerint régóta foglalkoztat például egy olyan különös dolog, hogy nincsenek a mi társadalmunkban viccek, mesélni való viccek az iskoláról. Elképzelem, ha az ember beszél valakivel iskoláról tele van keserűséggel, gyilkos indulattal, sztorikat mesél. Olyan feszültség halmozódik fel ennek kapcsán és vicc, frissen kelet2*>