MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1984
1984-07-05 194. öe. - 1984_PB 194/25
- 10 rodik és hovatovább értékké válik, nem a nehezen érthető, hanem az unalom,mint esztétikai érték jelenik meg a színházról, filmről vagy egyebekről írt kritikánkban. Mélyen egyetértek a Veszprémi Fesztivál zsűri elnöki összefoglalójával, hogy tragikus dolog, hogy 25 televíziós filmből kettő van olyan, amiről föl lehet fedezni, hogy Magyarországon játszódik le és az 1980-as években, a többi mind valami teljesen másról, semmiről nem lehet tulajdonképpen ezt fölfedezni. Azt hiszem, amikor mi közművelődésről beszélünk, akkor ezt hozzá kell tenni, hogy nem úgy van föltéve, mégha nagyon szoros kapcsolat, vagy gazdaság, vagy közművelődés, hanem gazdasági fejlődésünkhöz is, szocialista társadalmi fejlődésünkhöz is elengedhetetlen az egyén és a közösség művelődési feltételeinek és eredményeinek javítása. Elengedhetetlen az értelmes élethez és végül ezt a szocializmust - semmi más szerepe nincs - csak szebbé és jobbá, gazdagabbá tegye az emberek életét, s itt mindjárt szeretném megmondani, a kultúra elsajátítása - bármelyiknek - az nem hosszabbítja meg az emberek életét, csak értelmesebbé, gazdagabbá, még csak azt sem mondom, hogy könnyebbé teszi az életet. Szebbé, jobbá, értelmesebbé teszi. Hozzátennék még egyet a társadalmi céljaink közül, a kultúra demokratizálódása számomra azt jelenti, hogy nagy tömegekhez eljuttatni. Abba én nem tudok semmiféle testületnek javasolni. A Politikai Bizottság fogja tárgyalni a művészetünk helyzetét, nem tudunk határozatot hozni arra, hogy mit alkossanak, de arra, hogy az emberiség egész fölhalmozott kultúráját először a történelemben megpróbáljuk eljuttatni tízmillió emberhez, ezért lehet dolgozni. A másik oldala viszont, elképzelhetetlen a szocialista demokrácia fejlődése és fejlesztése, ha ha kifejezési kultúránk, szélesebb látókörünk, nagyobb ismeretanyagunk nincs. Ahol ez jól fejlődött, mindenütt bizonyítható. Egyszerűen föl kell tudni szólalni, át kell fogni valamit, hozzá kell tudni szólni dolgokhoz. Elválaszthatatlan egymástól a kettő. Bárhol dolgoznék, az a véleményem, hogy ezt valahogy egységben kellene kezelni. Ebben benne van az is, hogy véleményem szerint a kultúrára, közművelődésre, - én a kultúrát mindig a legszélesebb értelemben veszem - azok a vállalatok, üzemek, de az országnak is lehetősége szerint többet kell áldozni erre. Objektív ar
