MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1984

1984-07-05 194. öe. - 1984_PB 194/26

11 lehetőség, sőt már határozataink is megvannak elsősorban oktatás prioritással, egészségügyet megtartva. Hozzáteszem óriási belső tartalékaink vannak az esztelen pazarlásban. Ebbe beleszámítok olyat, amilyet én teljesen jogosnak tartok, pl., amit it mondtak az elvtársak - a Pusztai elvtársak - olyan nem lesz, hogy ne kelljen támogatni a kultúrát, de ami kultúra alatti,azt nem kellene támogatni. Abszurd dolog, hogy pusztán csak a legprimitívebb, nem igényeket, hanem nem tudom mit kielégítő, kultúrértékkel nem rendelkező dolgoknál mi nem tudunk szelektálni. Mi egy vacak színdarabnak ugyanúgy odaadjuk jegyenként a 80 forintot, mint egy értékes darabra. Itt másképpen kell a kultúrát, de ebbe beleértem a művelődési otthonokat is, tehát minden ilyen létező mozgalmat támogatni. Hozzátenném azt, hogy a decentralizálás nélkülözhetetlen volt és marad, de nem automatikusan demokratizálódás ez. Jobban kellene bizonyos központi dolgokat - egyet értek a bírálattal - jobban kellene csinálni az irányításban, a feladatokkal is ezzel kapcsolatban. Ez egy nagyon jó anyag, ha ennek a végrehajtásában és majd,amikor az országos is megszületik, összes tanulságait a nehézségeinknek még jobban értékeljük, azt is, hogy hol és miért tudtunk bizonyos eredményeket elérni. Befejezésül azt szeretném mondani, hogy véleményem szerint ma még jobb helyzetbe, ha úgy tetszik vagy szorongatóbban jobb helyzetbe vagyunk a közművelődés és a reform megújulásunkban, a szocialista társadalom továbbfejlődésében, mint 1974-ben voltunk. Ma még fontosabb a művelődés, a kulturálódás minden tekintetben. Ebben - hangsúlyozom - erkölcsi tartástól kezdve a társadalmi mobilitásig, ma igen is nőtt sajnos egy sor helyen a nehézsége annak, hogy egy segédmunkás, vagy betanított munkás gyereke följebb kerüljön az iskolákba, és egy sor ilyen dolgoban a közösség művelődésének nagyobb segítséget kell adni. Ebben a tekintetben tehát jól kell megnézni az iskolák és a közművelődés kapcsolatát is. A tehetséget nemzeti kincsnek tartom nálunk, tehát a tehetség gazdálkodás is egy nemzeti értékgazdálkodás. Talán annyiban nem hiszem, hogy egy elhatározáson múlna, 1974-ben azt a kifejezést használtuk mi élet minősége helyett, hogy minőségi élet. A kettő közt volt tartalmi különbség, mert a burzsoázia elméleti irodalma 2£