MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1984

1984-07-05 194. öe. - 1984_PB 194/24

! - 9 tek föl abban, hogy a település új helyzete, hát egyszer ez a hatalmas mobilitás, az iskola és a család új helyzete, az iskola és a település, a munkahely, a mozgalmunk, az egyházak, szóval egy óriási tektonikus változással. Nem értékválságnak, ez formális, - egy értékváltozás közepében élünk benne és ezzel való számolás a továbbiakban azt hiszem nagyon fontos. A régi értékekről, és itt etikai kultúráról szeretnék egy pár szót mondani, s hogy a munka tisztessége, azután a közösség szolgálatában végzett munka, a kultúra, a tudás közüggyé tétele, az emberek igényesebbé tétele. Ezek olyan értékek, amiket meg kell tartanunk a régmúltból és szocialistává kell tenni. Odafigyelni az emberekre. A figyelem a legemberibb gesztus és beruházás nélkül is megtehető. A nélkülözhetetlen tudásnál itt van egy általános vitakérdés, ami az anyaggal kapcsolatban is fölmerült. Vannak szocialista országok, akik mai programnak tűzik ki, és ez elválaszthatatlan a közösség egész művelődésétől, a mindenoldalúan fejlett ember. Én egy szerényebb programot javasolnék, és tulajdonképpen az anyagban is az van, sokoldalúan fejlett embereket, amibe én beleszámítom a munkakultúrát, csak néhányat mondjak : az emberi érintkezést, a kommunikációs kultúrát, a lakáskultúrát^ a testkultúrát, a higiéniától nem tudom meddig, a magatartási kultúrát, esztétikai kultúrát, technikai kultúrát, informatív, politikai, nevelési - én nem rangsoroltam. Ezt a sokoldalúan fejlettséget, majdnem azt mondhatnám, hogy ennek majdnem mindegyik tényezője olyan, hogy ahhoz, hogy az embert nemcsak, mint munkaerőt, hanem mint embert a társadalomban, aeg kellene próbálni sokkal többet tenni érte. Ez az érdemes és értelmes élet egyik nagyon fontos része. Ebbe még nagyon komolyan beletartozik a társasszükséglet, én ezért beszéltem az aaatőrmozgalmakról. Ugy érzem, hogy pl. a szórakozás, szórakoztatás egyszerűen, mint a fizikai éhség biológiai igényévé vált az embereknek, és tragikusnak tartom, erről már egyszer szó volt, amikor művészetről beszéltünk, ha az irodalmunk, művészetünk ettől elkanya2H