MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1983

1983-01-20 186. öe. - 1983_PB 186/67

- 15 sadalmi gyakorlatunk jelenlegi belső ellentmondásait, részt akarnak vállalni ezek megoldásában, ha elképzeléseik gyakran illuzórikusak is. Nagy az igény bennük, hogy a nemzetközi helyzetben eligazodjanak, részesei, sokszor kezdeményezői is haladé erőket támogató akcióknak. Ezekre a fiatalokra - akik a középiskolák, szakmunkástanuló intézetek KISZ vezetői között vannak elsősorban -, a pedagógusok partnerként tudnak támaszkodni. A középiskolás korú fiatalok nagy többsége szocialista társadalmunkat természetes életközegének tekinti, itt akarják megtalálni személyes boldogulásukat. Már az általános iskolások között, a legkisebbekben él a közösségért tenni akarás igénye, ezt az úttörőmozgalom is jól hasznositja nevelő munkájában. Gond az, hogy a 13-18 évesek esetében gyakran sem az iskola, sem az úttörőmozgalom, sem a KISZ nem tud e cselekvési vágy kielégitésére vonzó programokat nyújtani, igy elég sok fiatalban ez az ambició csökken, többen közömbössé válnak. Annak, hogy az iskola keretei között folyó világnézeti nevelőmunkánk több szempontból nem éri el a kivánt hatást, vannak az iskolák belső munkájával szorosan összefüggő és azon kivül gyökerező további okai is. Ezek közül a legfontosabbak: - a világnézeti neveléshez a pedagógusok sokszor nem kapnak segitséget a családoktól, az iskolai neveléshez szorosan kapcsolódó társadalmi környezettől; - az iskolák tárgyi és személyi feltételei az egyre fokozódó igényekhez képest nem fejlődnek kellő mértékben, igy a tanulók világnézeti neveléséhez is nélkülözhetetlen közösségi nevö-ési formák és egyéni foglalkozás lehetőségei szűkösek; - a pedagógusok szakmai, politikai képzése sem ad elég alapot a világnézeti neveléshez, s a továbbképzésük sem tudja ezt kellően és folyamatosan pótolni, a szakmai, ideológiai ismereteket elmélyíteni; - a tanár-diák viszonynak az a tartalma és formája, amely szocialista nevelési célkitűzéseink megvalósitásához nélkülözhetetlen, még sok esetben nem alakult ki, egy-egy iskolán belül sem elég egységesek a nevelési hatások; - a pedagógia tudománya és módszertana nem tárta még fel kellőképpen azokat a differenciált tevékenységi formákat, amelyekkel eredményesebben közeledhetnénk egy-egy tanulói csoporthoz. Ezek a hátráltató tényezők ismertek, s az irányitás, a pártszervezetek felelős, figyelmes munkájával felszámolhatók, vagy változtathatók.