MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1983

1983-01-20 186. öe. - 1983_PB 186/67

- 15 ­sadalmi gyakorlatunk jelenlegi belső ellentmondásait, részt akarnak vállalni ezek megoldásában, ha elképzeléseik gyakran illuzórikusak is. Nagy az igény bennük, hogy a nemzetközi helyzetben eligazodjanak, részesei, sokszor kezdeményezői is haladé erőket támogató akcióknak. Ezekre a fiatalokra - akik a középiskolák, szakmunkástanuló intézetek KISZ vezetői között vannak elsősorban -, a pedagógusok partnerként tudnak támaszkodni. A középiskolás korú fiatalok nagy többsége szocialista társadalmun­kat természetes életközegének tekinti, itt akarják megtalálni szemé­lyes boldogulásukat. Már az általános iskolások között, a legkiseb­bekben él a közösségért tenni akarás igénye, ezt az úttörőmozgalom is jól hasznositja nevelő munkájában. Gond az, hogy a 13-18 évesek esetében gyakran sem az iskola, sem az úttörőmozgalom, sem a KISZ nem tud e cselekvési vágy kielégitésére vonzó programokat nyújtani, igy elég sok fiatalban ez az ambició csökken, többen közömbössé válnak. Annak, hogy az iskola keretei között folyó világnézeti nevelőmun­kánk több szempontból nem éri el a kivánt hatást, vannak az iskolák belső munkájával szorosan összefüggő és azon kivül gyökerező további okai is. Ezek közül a legfontosabbak: - a világnézeti neveléshez a pedagógusok sokszor nem kapnak segit­séget a családoktól, az iskolai neveléshez szorosan kapcsolódó társadalmi környezettől; - az iskolák tárgyi és személyi feltételei az egyre fokozódó igények­hez képest nem fejlődnek kellő mértékben, igy a tanulók világ­nézeti neveléséhez is nélkülözhetetlen közösségi nevö-ési formák és egyéni foglalkozás lehetőségei szűkösek; - a pedagógusok szakmai, politikai képzése sem ad elég alapot a világnézeti neveléshez, s a továbbképzésük sem tudja ezt kellően és folyamatosan pótolni, a szakmai, ideológiai ismereteket el­mélyíteni; - a tanár-diák viszonynak az a tartalma és formája, amely szocialis­ta nevelési célkitűzéseink megvalósitásához nélkülözhetetlen, még sok esetben nem alakult ki, egy-egy iskolán belül sem elég egységesek a nevelési hatások; - a pedagógia tudománya és módszertana nem tárta még fel kellő­képpen azokat a differenciált tevékenységi formákat, amelyekkel eredményesebben közeledhetnénk egy-egy tanulói csoporthoz. Ezek a hátráltató tényezők ismertek, s az irányitás, a pártszerve­zetek felelős, figyelmes munkájával felszámolhatók, vagy változtathatók.

Next

/
Thumbnails
Contents