MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1983

1983-01-20 186. öe. - 1983_PB 186/54

- 2 Ugyanennek a 10 esztendőnek a sajátossága, hogy kiépült a közoktatás egységes tanácsi irányitása. Kialakult tehát annak lehetősége, hogy az oktató-nevelő munka tárgyi-személyi feltételeinek megteremtéséhen csökkenjenek az indokolatlan különbségek, s a közoktatás fővárosi fejlesztése a városfejlesztés szerves részévé váljon. Az egységes tanácsi irányitással sikerült elérni, hogy a szakképzéshen megszűnjenek a felesleges párhuzamosságok, s tisztáhh profilú intézmények alakuljanak ki; ugyanakkor ezekhen az iskolákhan, kollégiumokban nagyobb hangsúlyt kapott a pedagógiai tevékenység. Az elmúlt évtized legjelentősebb eseménye a közoktatásban az oktatónevelő munka korszerűsítését szolgáló nevelési, tantervi reform, amely a 70-es évek második felében indult. Ez a reform rengeteg konfliktussal jár, eredményei még nem kristályosodtak ki, ezt a közvélemény is érzékeli. A tömegtájékoztatásban az erősödő, gyakran indokolatlanul túlzó, egyoldalú kritika sokszor neheziti a konfliktusok helyes feloldását; a pedagógusok, a szakmai irányitók időnként elbizonytalanodnak. Ugyanakkor ez a korszerüsitési folyamat és a fokozottabb társadalmi érdeklődés is felerősitette az iskolai demokrácia gyorsabb fejlesztésének igényét. A fővárosi iskolák egyre jobban megfelelnek annak a jogos követelménynek, hogy a tanulók egész napi tevékenysége megszervezésében közreműködjenek. Gyarapodott, gazdagodott az iskolai oktató-nevelő munkához társuló társadalmi szervezetek kapcsolódása az ifjúság nevelésébe. Egyre általánosabbá válik az a felismerés, hogy az ifjúság neveléséért a társadalom valamennyi intézménye felelős. Igaz, hogy ez sokszor csak megfogalmazás marad. Eredményes a közművelődési intézményekkel való együttműködés. Az öt napos munka- és tanitási hét bevezetése különösen sürgeti az iskolák, a családok, a közművelődési és sport intézmények Összehangolt tevékenységét, amelynek szép példái alakultak már ki. Az utóbbi 10 év egyik sajnálatos jellemzője: a hallatlanul nagy erőfeszítések ellenére sem sikerült a szükséges számú szakképzett óvónőt és tanitót biztositani. Ilyen szempontból Budapest az ország legrosszabbul ellátott területe. Ez kedvezőtlenül hat az óvodai, iskolai oktató-nevelő munka színvonalára, óriási terheket ró az állami vezetőkre, a pedagógusokra. A fővárosi pedagógusok életkor szerinti összetétele fiatalodott. A változás sok új sajátossággal járt, ezek közül a legkedvezőbb, hogy megnőtt a pedagógus KISZ szervezetek száma, s munkájuk egyre fontosabb szerepet játszik az óvodák, iskolák életében.