MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1983

1983-11-29 190. öe. - 1983_PB 190/34

- 5 fforák elvtársnő hozzászólásából egyetlen dolgot szeretnék kiragadni. Azt mondta, hogy ...az állásfoglalásból azderül ki számára, hogy végre eldőlt az a nagy kérdés, hogy a textilruházati ipar maradjon-e fővárosban, vagy leépüljön... Nem volt soha arról szó, hogy ezek az ipari kapacitások a főváros ipari palettájáról eltűnjenek^ De ez a határozati javaslat, ez az állásfoglalás azt sem jelenti, hogy ebben a körben nem lehetséges, vagy nem szükséges a jövőben változtatásokat végrehajtani. Csak azért szeretném mondani, hogy nehogy véletlenül valamiféle téves állásfoglalás rögzüljön. A könnyűiparnak az ügyei a budapesti iparban izgalmas kérdést jelentenek, olyannak ahol isten igazából szükségessége és lehetősége van az értelmes szelekciónak. Tehát mi nagyon is látunk arra lehetőséget, hogy bizonyos könnyűipari kapacitások a jövőben a fővárosból leépüljenek és vidékre menjenek, azzal hogy a magasabb feldolgozottságu termékeket, a jó piacot jelentő korszerű kapacitásokkal dolgozó cégek és egységek természetesen hosszú távon is a fővárosban kell, hogy mü ködjenek. Tölgyesiné elvtársnő egy nagyon érdekes aspektust a kereskedelem aspektusát hozta be a vitába, és ez rendkivül jó volt és fontos volt. Amit ő elmondott az jó példa volt arra, hogy az ipar lassú alkalmazkodóképessége milyen károknak a forrása. Ez egy alapvető kérdés. A pazarló fogyasztás, a minőségi hibák, ha ő 13 cikk, cikkcsoport esetében három milliárd forintos veszteségről tud beszámolni, akkor elmondhatjuk hogy más felmérések alapján csak két területen, a tartós fogyasztási cikkek és a ruházati termékek éves for galma alapján a minőségnek egy 5-6 %os javitása évente 12-15 milliárd forintos megtakarítást hozna az egész népgazdaságnak. Olyan gondolat tehát ez amire megkülönböztetetten érdemes odafigyelni és felhivni az ipari vezetés, irányitás, vállalatoknak a figyelmét. Bihari elvtárs hozzászólásából konkrétan szeretném kiragadni az innovációval kapcsolatos gondolatait. Ezen belül is a státusz aránytalanságait. Tény hogy a fejlesztési tevékenység a kutatási tevékenységhez képest aránytalanul kevés. Okait mindannyian jól tudjuk, itt szó is esett enől, mindenekelőtt azoknak az erőforrásoknak a hiányáról, amelyek részben fejlesztési, részben devizakorlátok miatt nem növelhetők. Csak arra szeretnék utalni, hogy persze a fejlesztési és kutatási tevékenység nemcsak alapkutatásokat, uj kutatásokat, hanem meglévő korszerű eljárások adaptálását is jelenteni, és ez nem tiltott a magyar kutató szervezetek számára sem. A japán példa éppen erre bizonyiték és nem alapkutatások magas arányára jó bizonyiték és jó példa. Az alkalmazás gyorsitása és meghonosítása igenis feladata a magyar kutatóbázisnak és ezen belül nagyon koncentrált fővárosi kutatóbázisnak is. 34