MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1983

1983-11-29 190. öe. - 1983_PB 190/9

- 3 A Központi Bizottság júliusi határozatát követjük, amikor helyzetelemzésünket és a további feladatokat a szűken vett budapesti iparra koncentráljuk és nem foglalkozunk az épitőanyagipar és az élelmiszeripar fővárosi helyzetével. /Táblázatainkban feltüntetjük e két iparág adatait is, hogy a Pártbizottság tagjainak teljeskörü információt adjunk. Itt szeretném megjegyezni, hogy az Írásos előterjesztés mellékleteiben szerepelő adatok az 1982. évi hiteles statisztikai adatszolgáltatásra épülnek. A szóbeli kiegészitésben már az 1983 évi változásokat, eredményeket is figyelembe vettük. Ez a magyarázata annak, hogy az általában citált adatok néhány esetben eltérnek a mellékletek adataitól./ Tisztelt Pártbizottság! Az ujjáépitést követő több mint három évtized alatt a budapesti ipar fejlődésére hat tényező gyakorolt meghatározó hatást. Az első, az 50-es évek első felében megvalósított gyors ütemű, extenzív tipusu iparosítás korszaka, amely a fővárosban is uj ipari munkahelyek tízezreit hozta létre, az ipari-termelés és az itt foglalkoztatott létszám ugrásszerű növekedésével járt. Egyik elindítója volt az országon belüli migrációnak, a főváros rohamos növekedésének és hozzájárult a gazdaság, és ezen belül az ipar fővároscentrikus területi arányainak kialakulásához. Az iparfejlesztés második nagy korszaka az ötvenes évek végén kezdődik s egészen a hetvenes évtized közepéig tart. E korszak célja: az ipar területi arányainak javítása, a vidéki iparfejlesztés felgyorsítása. Történelmi jelentőségű program ez, amelyfnek politikai, társadalmi és gazdasági eredményei korszakosak. Hatására a termelőerők területi elhelyezésének arányai javultak, vidéken is megvalósult a teljes foglalkoztatottság. A Budapesten települt ipar súlya és részaránya csökkent. Mig 1960-ban a fővárosi ipartelepek produkálják a bruttó ipari termelés 67 %-át, s Budapest iparában dolgozik az iparban foglalkoztatott létszám 52 %-a, addig 1982-ben mindkét területen 25 % alá csökken a főváros részaránya. Ebben az időszakban városrendezési és környezetvédelmi szempontokból is számos ipari telephely költözik a fővárosból vidékre, az ipari kapacitások bővítésének 90 %-ára vidéken kerül sor, a budapesti iparvállalatok beruházási forrásaik több mint 50 %-át vidéki ipartelepeiken fektetik be. A főváros iparában azonban megjelennek és mindmáig hatnak e nagy •3