MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1983

1983-11-29 190. öe. - 1983_PB 190/10

program negatív következményei is. Ezek közül a legfontosabb, hogy az egyébként is korlátozott iparfejlesztési erőforrások több mint 50 %-riak vidéki befektetése korlátozta a budapesti ipar halaszthatatlan rekonstrukcióját:, lelassitotta a szerkezetváltást, fékezte az ipar műszaki megújulását., hozzájárult az állóeszközállomány egy részének elöregedéséhez. A budapesti ipart formáló harmadik tényező az egész iparágakra, alágazatokra, vagy vállalatokra kiterjedő nagy rekonstrukciók korszaka, amely a 70-es évek második felében kezdődik s néhány vállalatnál még ma is tart. Ide tartozik többek között a könnyűipari rekonstrukció keretében végrehajtott ruházati, bútor- és nyomdaipari rekonstrukció, a Magyar Hajó és Darugyár, a Ganz Mávag, az Egyesült Izzó, vagy a Magyar Kábel Müvek nagy rekonstrukciója. Sok milliárd forintos beruházási programok ezek, amelyek megvalósitása korszerű kapacitásokat hozott és hoz létre, élenjáró fejlett technikát és technológiát honosit meg Budapest iparában. E rekonstrukciók végrehajtása nélkül a budapesti ipar nem teljesithette volna alapvető feladatait a belső piac ellátásában, de más módon az iparban foglalkoztatott munkaerő rohamos csökkenésének nagy részét sem lehetett volna pótolni. A rekonstrukciók az ipari termelés struktúrájára egyértelműen pozitiv hatást gyakoroltak. A rekonstrukciós beruházások lebonyolítása azonban több negativ előjelű tapasztalatot is hozott. Túlnyomó többségükre jellemző, hogy elhúzódó, hiányosan előkészitett és szervezett megvalósításuk növelte a beruházások költségeit és csökkentette az újonnan belépő kapacitások hozamait. A tervezettnél alacsonyabb hozamok s a beruházásokhoz felvett hitelek vagy állami kölcsönök visszafizetésének terhei döntő szerepet játszanak abban, hogy több nagy vállalat - mint pld. Egyesült Izzó, a Ganz Mávag, vagy a volt Csepel Müvek Tröszt több vállalata - alacsony hatékonyságú, időnként veszteséggel, vagy alaphiánnyal küzd. Az is általánosítható tapasztalat, hogy a rekonstrukciók keretében egyes termelési fázisok fejlesztése elmaradt, vagy a fejlesztéseket nem optimális sorrendben valósitották meg, ezért az uj kapacitások hatékony kihasználása nehéz,/< az előállitott termékek minősége nem kifogástalan, versenyképességük gyenge. E hiányosságok felszámolása az érintett vállalatoknál óriási erő-