MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1981

1981-12-07 177. öe. - 1981_PB 177/82

- 4 A szakmai, termelési gyakorlatok aránya, szervezettsége általában nem kielégítő. A hallgatóknak kevés lehetőségük van megismerni választott szakmájuk konkrét gyakorlásának jövendő színtereit. Néhány kivételtől eltekintve - közművelődési gyakorlat, fizikai dolgozók gyermekei felkészítése, építőtáborok, mezőgazdasági munka stb. - alig jutnak egyetemen kívül társadalmi tapasztalatokhoz. Az oktatás nem nevel eléggé önálló munkára és gondolkodásra. A megfogalmazott követelményszínt általában magas, de a valóságos teljesítmény számos helyen alacsony. Az elhelyezkedés, a pályakezdés feszültségei, gondjai a hallgatók nagy részét nem ösztönzi igényes tanulmányi munkára. Az ösztöndíj, reálértékének jelentős csökkenése miatt, lényegében elvesztette ösztönző jellegét. Az egyetemi, főiskolai oktató-nevelő munka színvonalának, eredményességének alapvető meghatározói az oktatók. Feladatuk: magasszintü, tudományosan igazolt szakmai ismeretek átadása, számonkérése, a világnézeti formálás, a hallgatók nevelése. Ott vannak az egyetemeken, főiskolákon azok az országos - néhány esetben világhírű tudós-tanárok, akik iskolateremtő erővel rendelkeznek, életutakra vannak hatással saját életük és munkásságuk példáján keresztül. Az oktatók általában elvégzik oktatási feladataikat, de előmenetelük, egzisztenciális helyzetük döntően nem az oktató-nevelő munkában mutatott teljesítményüktől függ. Elég sok a mai követelményektől elmaradó, oktatói és tudományos munkájában minimumon teljesítő, a hallgatóság előtt tekintély nélküli oktató. Számos helyen nem megoldott az oktatók munkájának ellenőrzése, folyamatos értékelése. Annak ellenére, hogy a fővárosban öt hallgatóra jut egy tanár, sok esetben nem alakul ki tevékeny, együttműködő kapcsolat