MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1972

1972-02-10 107. öe. - 1972_PB 107/51

U9 - £8 okoz. Az az elvi probléma merül fel, hogyan fogunk előre menni a termelés frontján munkaerőtartalékok nélkül. Hol vannak ezek a tartalékok? Vendégmunkásokra nem számithatunk. Ami Budapestet illeti, a munkába lépő ifjúság jöhet tekintetbe. Aztán előre ki lehet számítani, hogy a ki- és bevándorlók egyenlege hogyan fog alakulni a sokéves tapasztalatok alapján. A naponta bejáró dolgozók körét is meg tudjuk határozni, vagy hogy a nyugdíj rend elet következtében mennyien dolgoznak majd tovább. Ezek a véges tartalékaink. Számításba vehetők, de véges tartalékok. Hiszen a idék iparosodása, a mezőgazdaság erősödése, áltaában a vidék fejlődése következtében nem számolhatunk azzal, hogy jelentősebb tartalékokat kapnak a városok,. Mi a végbelen tartalék? Amire építeni kell a jövőben: a munka-és üzemszervezés. Más tartalékunk nincs és nem lehet, márpedig a termelés frontján évről évre előre k ell haladni, a nemzeti jövedelmet emelni kell, másképpen a jóléüet nem tudjuk növelni. Ma mi a helyzet? Minden probléma ellenére egészséges változás van a népgazdasági ágak közötti átcsooortositásban. Ez is mutatja az uj mechanizmus életerejét. Míg az iparban a foglalkoztatottak száma - a fizikai munkásokról szólva elsősorban - sokhelyütt túlságosan is csökken, ugyanakkor a kereskedelemben, tercier ágazatokban, az építőiparban a létszám növekszik. Tehát van egy egészséges fejlődés. Mégis, elsősorban a helyes arány -k kialakításában arra kellene törekedniük a vállalatoknak, hogy a belső tartalékok feltárására fokozottan törekedjenek. Üzemeink elismerik ugyan, hogy vannak ilyen tartalékok, de "nem nálunk elsősorban, hanem a szomszéd üzemekben." Szerintem nem csak az a probléma, hogy pl. a halálozásról olyan hirdetések jelennek meg naponta az újságban, ahol talál propagáljuk az öngyilkosságot is, de az biztos, hog az öles hirdetések a munkások, alkalmazottak és a műszaki értelmiség k őrében felfokozzák azokat az igényeket, amelyek a munkaerővándolás irányában hatnak. Biztetjuk az embereket, menjetek, itt is van felvétel, ott is van felvétel és egy jottányit sem vagyunk képesek előrehaladni. Ugy látszik a sajtónak is érdeke, hogy ezek a hirdetések megjelenjenek. Ez is gazdasági érdek, nem kell az újságírót megfizetni, egyszerűen fel kell venni a hirdetéseket és akkor rendben van. Azt hiszem itt is észszerűbben kellene eljárni. Ami az ifjúságot illeti, ha ő azegyetlen alapvető munkaerő forrás a fővárosban, akkor szerintem az ifjúsági törvény is arra kötelez bennünket, hogy ezzel az ifjúsággal az eddiginél gondosabban sáfárkodjunk. A Fővárosi Tanácsnál ugy határoztunk, létrehozunk egy olyan ifjúsági munkaerőgazdálkodási központot, amely az először munkábalépő ifjúság problémáival foglalkozik majd. A lényeg az lenne, hogy az a sok tízezer fiatal, aki az iskola elvégzése után munkábaáll, vagy közben lemorzsolódik, ezen intézmény utján képet adjon magáról, hogy mi történik ezzel a fiatalsággal, hol kezdi az életét, másrészt akik igénybe akarják venni, megfelelő szaktanácsadást k apjának életpályájuk kezdetéhez. Ma nem probléma elhelyezkedni, de ne egyszerűen munkát találjanak ezek a fiatalok, hanem élethivatást is, amennyire lehetséges. Mert számos pálya között választhatnak s ha ilyen intézményt létrehozunk Budapesten, ez elősegíti gondjaink megoldjását a munkábalépéskor s egyúttal a népgazdaság érdekeinek szem előtt tartását is. Össze lehet egyeztetni az egyéni és társadalmi érdeket az ipar, a közlekedés, a kereskedelem érdekeivel. Ilyen elképzelések vezetnek bennünket. &