MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1972

1972-02-10 107. öe. - 1972_PB 107/50

— 4? «• menni fog és akkor biztosan eredményei is lesznek az egész pártban is, a Budapesti Pártbizottságban is, példamutató módon, mert ez is egy történelmi hagyomány, az ország fővárosának pártszervezetében. Köszönöm /Taps!/ Somogyi Sándor ekvtárs; Kedves Elvtársak! Azt javaslom, hogy amikor megköszönöm a Pártbizottság nevéhen Kádár elvtárs felszólalását, hogy most ta-tsurk 15 panss szüneté. 6 elvtárs jelentkezett még szólásra. A szünet után a 6 elvtársat egyhuzamban hallgassuk meg,. A PB. a javaslattal egyetért. Szünet Bejelenti, hogy a hat felszólaló közül két elvtárs visszalépett. Négy elvtársnak javaslom, hogy adjuk meg a szót. Szegedi Andor elvtárs következik. Utána Ribánszky Róbert elvtárs. Szegedi Andor elvtárs; Elvtársak! Olyan kedvesen bizt^tak a Budapesti Pártbizottság tagjai, hogy nem tudtam elállni a szótól. Amiről szólni szeretnék, ez a magam szakterülete. A f óváros munkaerőhelyzetéről szeretném elmondani az elvtársaknak, ho<y az elmúlt héten résztvettem egy tanácskozáson, ahol ezek a problémák kerültek szóba. Az első kérdés ugy hangzott: mi avéleményünk - a tanácskozáson résztvevőknek - a teljes foglalkoztatottság elvéről? Elvtársak! Ami Budapestet illeti, a eljes foglalkoztatottság ne m elv, hanem gyakorlat. Nem valamiféle átmeneti állapot, hogy akonjukturális jelenségek következtében teljes a foglalkoztatottság a fővárosban, vagy nem is a demográfiai apály következménye ez, hanem állandó, tartós állapot, amellyel a jövőben is számolni kell, ami tulajdonképpen a szocializmus építősének velejárója, hazánkban is, de nemcsak hazánkban. Tehát nekünk erre kell berendezkedni. Én azt hiszem, mégis azt a jelszót kellene nekünk tulajdonképpen a megvalósításban magunk elé tűzni, hogy nem elég a teljes foglalkoztatottság - ez adott - hanem a teljes és hatékony foglalkoztatásra kellene törekednünk, mert a munkaerő haté;:ony felhasználását illetően van legtöbb gondunk és problémánk. Ugyanis, ha azt a kérdést vetjük fel - és ugy gondolom joggal -, hogy hogyan ítéljük meg jelenleg a munkaerőhiányt a fővárosban, ha a mérleg oldaláról nézem, azt kell mondani, hogy jelenleg ha lenne honnan 50-60 ezer embert kellene az iparban, a kereskedelemben, a közlekedésben stb. elhelyezni. Ez per ma az igény. Ha arról az oldaláról vizsgálom, vajon a terveink hogyan valósulnak meg, akkor meg k ell mondani, hogy az évről-évre jelentkező, a tervekkel szemben jelentkező, elsősorban az iparban meglevő munkaerőhiány ellenére is, mi a terveket teljesítjük, túlteljesítjük, a termelékenység is kielégítően alakul, a hatékonyság dolgában is jelentősen előre léptünk. Tehát a termelési feladatainkhoz képest tulajdonképpen nagyobb problémák nincsenek. De tagadhataltan, a munkaerőhiány egyes ágazatokban, illetve azokon belül eges üzemekben, elsősorban a fizikai munkásoknál, a betanított és segédmunkásoknál is fennáll. Textilgépek állnak stb., s ez komoly gondot 50